Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
hátrányosan érintette cukoriparunkat, mert megszüntetése után Magyarországnak nem volt módja arra, hogy piacát megvédje az erős osztrák konkurenciától. A magyar cukorgyárak fejlődését ugyanis nagymértékben segítette az 1891-ben létrehozott ún. bécsi cukorkartell, amely 2,3 millió mázsa erejéig a tagok között felosztotta a Monarchia cukorfogyasztását.439 Az 1897-ben megalakított új kartell már a finomítókat is tagjai közé fogadta, és a termelési kvótákat a felosztotta a gyárak között. A kartell felszámolása azt jelentette, hogy a Monarchián belük cukorforgalom - a két ország közötti megegyezésen alapuló - szabályozás nélkül maradt. A magyar országgyűlés Pénzügyi Bizottsága még a brüsszeli egyezmény elfogadása előtt kérte a pénzügyminisztertől, hogy a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete javaslata alapján készítsen törvényjavaslatot a 21 hazai gyár által az 1903-1904 üzletévben előállítható 836 66о mázsa cukornak a gyárak közötti felosztásáról. A belföldi cukortermelésnek a gyárak közötti kontingentálása azt a kormányzati érdeket szolgálta, hogy az erősebbek ne tudjanak bezárásra kényszeríteni olyan kisebb gyárakat, amelyek megmaradásához - vonzás körzetükben - közgazdasági érdek fűződik. Javaslatuk alapján a legkisebb gyár (Marosvásárhely) 15 ezer, a legnagyobb (Szerencs) 105 100 mázsa cukrot értékesíthet. Ez a javaslat nem emelkedett törvényerőre, de a belföldi piac felosztását évről-évre megegyezés rögzítette a gyárak között.440 Kísérlet a Monarchia cukorpiacának felosztására A cukorgyárak termelési színvonalának megőrzéséhez, illetve növeléséhez a mezőgazdaságnak is fontos érdeke fűződött. A gyárakkal kötött szerződések termelési biztonságot nyújtottak a birtokosoknak, a munkaigényes cukorrépa termesztése a mezőgazdasági munkanélküliek számára pedig kereseti lehetőséget biztosított. Ezért a csatlakozás a brüsszeli egyezményhez nem csupán az ipar, hanem a mezőgazdasági érdekképviselők körében is aggodalmat váltott ki. Hazánkban - a tőkehiány következtében - a cukorgyárakat nem a földbirtokosok, hanem főleg pénzintézetek és külföldi részvénytársaságok alapították. Ezért a répatermelők és az őket képviselő vármegyei gazdasági egyesületek kívánságait a gyárak csak olyan mértékben vették figyelembe, amennyire azt a nyersanyag szükségletük kielégítésének folyamata minimális mértékben megkívánta. A gyárakhoz különböző anyagi feltételekkel szerződő birtokosok egymástól eltérő érdek- csoportokat alkottak, így nem alakult ki egységes és hatékony termelői érdekvédelem.44' A fenti körülmények miatt a mezőgazdaság érdekvédelme ezen a területen nagyrészt a Földművelésügyi Minisztériumra hárult. A cukorgyárak képviselői is tartottak attól, hogy az állami támogatás felszámolása után versenyképtelenné válnak a szabadversenynek teret nyitó világpiacon. A magyar ipar védelmében Harkányi János - a későbbi kereskedelemügyi miniszter - arra kérte Széli Kálmán miniszterelnököt, hogy a kormány ne kössön olyan szerződést, amelyben a védvámok megszüntetésére vállalna kötelezettséget.442 Harkányi János számításai sze439 A Cukorrépa. 1913. július 6. A cukorkartell hatása. 440 MNL OL К 148-1903-27-20. Lukács László pénzügyminiszter előterjesztése Széli Kálmán miniszterelnök részére. Budapest, 1903. január 1. 441 A magyar mezőgazdaság érdekvédelmi lehetőségeiről bővebben lásd: Soós, 1986.175-194. 442 MNL OL К 26-1910-XXXVIII-1284. Harkányi János előterjesztése Széli Kálmán miniszterelnök részére a magyar cukoripar és a védvám helyzetéről. Budapest, 1902. február 20. 126
