C. Tóth Norbert - Mikó Gábor: Zsigmondkori oklevéltár XIII. 1426 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 55. (Budapest, 2017)
1426
1426. január 23. 59 24.) nyolcadára átküldte az országbíró elé, meghagyva a feleknek, hogy az országbíró döntését Nagyboldogasszony nyolcadát követő hétfőn (1419. aug. 28.) mutassák be előtte. Egyúttal rendelte, hogy mivel az alperesek nem fizették meg a rájuk rótt bírságokat, az említett hétfőn azokat cum dupplo kell megfizetniük. A pert azonban az országbíró többször elhalasztotta, így végül az 1421. év Jakab- napjának (1421. júl. 25.) nyolcadára került. Ekkor a felperesek nevében Tamás deák jelent meg csázmai levéllel, és felmutatta a bán 1419. évi peráttevő oklevelét, ám Imre nem jelent meg és nem is küldött maga helyett senkit. Ezután a felperesek ügyvédje ítéletet kért. Az országbíró azonban a bán ítélete nélkül nem akart döntést hozni, és a pert [... ...] nyolcadát követő hétfőre visszaküldte a báni jelenlét elé. Ezen alkalommal [ ........] felperesi ügyvéd báni levéllel jelent meg, és az alperesek ellentmondásának okát tudakolta, amire a személyesen jelenlévő alperes Imre azt válaszolta, hogy neki a vitatott birtokrészeket illetően olyan oklevelei vannak, amelyek őt felmentik a vád alól, ezek azonban jelenleg [apud] manus alienas vannak. Egy következő időpontban viszont be tudja őket mutatni a bán előtt. Erre a bán úgy ítélt, hogy Imre ezeket szerezze vissza, majd a következő év Márton-napjának nyolcadát követő hétfőn (1422. nov. 23.)2 mutassa be őket. Mivel pedig Imre a bírságokat nem fizette meg, azokat a kövekező alkalommal cum dupplo kell megfizetnie. Időközben Dénes bán meghalt, a szlavón báni tisztség Ciliéire szállt, a per pedig a bírságokkal együtt Keresztelő Szent János születése ünnepének nyolcadát követő hétfőre (1423. júl. 5.) halasztódott. Mivel azonban Imre akkor sem mutatta be okleveleit, és nem fizette meg a bírságokat sem, a pert a bán a Nagyboldogasszony nyolcadát követő hétfőre (1423. aug. 23.) halasztotta, a szokásos három márka bírság, illetve minden korábbi bírság kétszeresének terhe mellett. Ám Imrét ismét hiába várta a felperesek ügyvédje, ekkor sem jelent meg, nem is küldött senkit, és a bírságokat sem fizette meg, ezért távolmaradása miatt a szokásos bírságban, nem fizetése miatt a korábbi bírságok kétszeresében marasztaltatott el. Ugyanekkor a felperesek ügyvédjének kérésére a bán saját emberével a csázmai káptalan tanúbizonyságának jelenlétében Imrét a Szent András-nap nyolcadát követő hétfőre (1423. dec. 13.) azért, hogy bemutassa okleveleit, és kifizesse a bánnak járó 44, meg a perbeli ellenfélnek járó 1170 márka bírságot, előbb idézés, majd kikiáltás útján megidéztette. Innét a bán újabb halasztólevelével az egész per a bírságokkal együtt ad feriam secundam post octavas Iohannis tunc preteritas (1424. júl. 3.) halasztódott. Ekkor az egyik felperes: Fábián fia: Pál személyesen jelent meg, társait pedig csázmai levéllel képviselte, és felszólította Imrét oklevelei bemutatására, aki erre felmutatta Zs. 1424. júl. 2-án kelt, nagypecsétjével megerősített, ad relationem Iohannis de Maroth báni kiadott oklevelét (ZsO XI. 788 sz.). Ekkor a bán a pert a királyi oklevél tartalma alapján oly módon akarta lezárni, hogy a per előtti állapot maradjon érvényben, ám ennek a felperes a maga és társai nevében is ellentmondva arra kérte bánt, hogy a pert ismét küldje át a királyi kúriába. Ezt a kérést a bán libertate dicti regni Sclavonic requirente teljesítette is, és a pert Jakab-nap (1424. júl. 25.) nyolcadára az országbíró elé utalta át, meghagyva a feleknek, hogy annak döntését a Mihály-nap nyolcadát követő hétfőn (1424. okt. 9.) mutassák be előtte. Az ügy azonban a Jakab- napi nyolcadról Kompolth István országbíró levelével Mihály-nap (1424. szept. 29.) nyolcadára halasztódott.
