Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
90 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 1274-ben esett pünkösd vigíliája máj. 19-re, de nem valószínű, hogy ennyit vártak volna egy egyszerű bírságlevél kiadásával. A két évszám között nem lehet egyértelmű módon dönteni, de talán 1277 mellett szól az, hogy itt a két rokont egyszerre perük, ezért valószínű, hogy egy családi vagyont, leginkább egy földbirtokot érintett a per tárgya. Kiüt apja, Vince viszont 1266-ban még élt (HO VI. 141.; Kiss: Báncsa István 14., 17.), így egy családi tulajdonnal kapcsolatos perben inkább ő lett volna az alperes fél a fia helyett. Az 1277. év mellett szól az is, hogy május végén kezdődött Pest mellett az az országgyűlés, amelyen nagykorúvá nyilvánították IV. Lászlót, és a király nem sokkal azelőtt, május 23-án „prope Magnam Insulam" keltezett (Kádár: László itineráriuma 22.). A király (és az udvara) tehát ekkor tényleg a Csepel-szigetnél tartózkodott. Az oklevél hátulján lévő pecsétfolt nem mérhető egyértelmű módon, de a kelethely alapján feltehetjük, hogy királyi oklevélről van szó. De mivel az országgyűlés miatt minden fontosabb tisztségviselő a környéken tartózkodott ekkor, ezért a pecsétméret híján nem azonosíthatjuk pontosan a kiadót. 70: [1277., 1299. (1277?).] jún. 11., Pest - világi nagybíró (Csák nb. Péter nádor?) Azon az országos gyűlésen (in generali congregatione domini regis), amelyet a király Pesten (in Pest) a báróival, a kunokkal és az ország más nemeseivel tartott, Óvári (de Owar) Konrád mester elmondta, hogy Nána fia János az ő Nágocs (Naguch) nevű faluját lerombolta, és ezzel 60 márka kárt okozott. És mivel János ezen az országgyűlésen nem jelent meg, az oklevéladó együtt a bárókkal és más nemesekkel elrendelte, hogy Szent Barnabás nyolcadán [jún. 18.] azon az országos gyűlésen, amit a király Fehérvárott (aput Albam) fog tartani, János a saját birtokaiból adjon elégtételt Konrádnak a neki okozott károk fejében. D. in Pest infesto Barnabe ap. Eredeti SNA, Rod Révai - spolocny archív, 2-6, Gyulay 2.16. (DF 259754.) Kiadása: ÁÚO X. 458. Regesztája: Várnagy: Okleveles források 97.1. sz. A kiadásban a 6. sorban a destructam után kimaradt: dampnum sexaginta marcarumfactumlin] eadem-, 6. sor: quod helyett quia. Az itt említett pesti országgyűlés egy rákosmezei helyszínt takar, amelyet olykor így is lokalizáltak (Id. pl. az 1299. évi rákosi országgyűlés körülírását az előkelők levelében: in generali parlamento seu congregatione domini regis in Pest celebrata, Urk Burg II. 327.). Rákoson 1277, 1286 és 1299 folyamán tartottak országos gyűlést. Az 1277. évi gyűlésről május legvégére vannak adatok, ez talán még megengedhet egy kb. 10 nappal későbbi datálást, annál is inkább, mert 1277. jún. 10-12. között IV. László is még Pesten tartózkodott (Kádár: László itineráriuma 22.). Az 1286. évi congregatio inkább június második felében kezdődött és július elejéig tartott, így az kizárható (a közgyűlésekre Id. S. Kiss: Generalis congregatio 28-33., 40-41.). Az 1299. évi rákosi gyűlés májusban kezdődött és augusztus elején még tartottak az ítélkezések Rákoson (Id. RP 298-299. sz.), majd szeptemberben mindezt egy fehérvári országos gyűlés követte (RP 300. sz.). Ez utóbbi nem egyezik az itteni oklevél kronológiájával, hiszen ez már jún. 18-ra tervezte a fehérvári gyűlés megtartását, mégis, ez az egyetlen olyan ismert eset, amikor a pesti (rákosi) országgyűlést egy fehérvári követte. Nem kizárható ugyanakkor, hogy 1277-ben a pesti gyűlés után tényleg Fehérvárra ment a király némi időcsúszással. Június 18-án ugyan még a budai várban keltezett (RA 2783. sz.), ám jún. 27-én egy (kelethelyet nem tartalmazó) oklevélben régi szokás szerint megjutalmazza a fehérvári koronázásakor őt ünnepi díszbe öltöztető Benedek fehérvári kanonokot egy Fejér megyei földdel, amelynek a határleírását a fehérvári keresztes konvent oklevele alapján készítették el (RA 2784. sz.). Mivel ezeket az adományokat többnyire személyes megkeresés útján eszközölték, valószínű, hogy Benedek ekkor „emlékeztette" szolgálataira az éppen Fehérvárott tartózkodó királyt. Bár az először 1239-ben említett Óvári Konrád 1299 szeptemberében még élt
