Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 89 Valószínűleg az itteni ügy előzménye olvasható a vasvári káptalan 1269. júl. 3-i oklevelében, amely szerint Csapó fia Lőrinc kijelentette, hogy azt a földet, amit András comesnek a vasvári káptalan oklevelével elzálogosított, még ha vissza is váltaná abban az évben, András bevetheti (Urk Burg 1.352.). Úgy tűnik, hogy Lőrinc nem váltotta vissza a földet, mert az még halála után is zálogban maradt, és a követelést már a fiával, Márkkal szemben akarta érvényesíteni a zálogbavevő. Az itteni DPM-ben azt látjuk, hogy Csapó másik fia, András segítette ki unokaöccsét. Ezen DPM tehát mindenképpen Csapó fia Lőrinc halála után kelt. Lőrinc fia Márk 1293. máj. 7-én tűnik fel először olyan szövegkörnyezetben, amely apja halálát sejteti (Urk Burg II. 278.). Lőrinc 1272-ben fordult elő utoljára (HO V. 48.), így a két időpont között halt meg. Az oklevél keltének alsó határa tehát 1272. A terminus ante quem 1294, mert az említett Csapó fia András ekkortájt hunyt el (ld. az RP 259. sz. reg. kommentárját). Az oklevél hátulján egy nagyméretű, kb. 55 mm-es körpecsét foltja látható. Ez, az időhatárok közötti tisztségviselők ismert pecsétjei közül, pontosan egyezik Sándor fia Sándor országbíró (1272-1273. márc., DL 40102.) és Móric országbíró (1276, DL 93897.) pecsétjének méretével. Közülük Sándor hivatalviselése beleesik a még élő Lőrinc felbukkanásába, ill. nem magyarázza meg, hogy egy ilyen ügyben, egy egyszerű zálogkérdésben mit keresnek a Vas megyei felek a budai országbíró előtt. Ám a válasz egyértelmű Móric országbíró esetében. Móric ugyanis vasi ispán is volt egyben, és 1276. szept. 15-én a király parancsára közgyűlést tartott a Vas megyei nemeseknek Szombathely mellett, ahol az itt felbukkanó Csapó fia András is színe elé járult egy teljesen más ügyben (DL 93897. - mellesleg ezt az oklevelet is a Festetics család levéltára őrizte, ugyanúgy, mint az itteni DPM-t). Nyilván ugyanezen a közgyűlésen került sor ezen perre is, amit az országbíró akkor elhalasztott, esélyt adva a feleknek a megegyezésre. A szept. 15. körüli közgyűlésen egy nov. 15-i halasztás elképzelhető. Ezért járultak az egyezségről beszámoló felek végül Budára a színe elé. Móric egyébként még ebben az évben elvesztette hivatalát, így febr. 9-én már nem az ő színe elé tértek vissza (ha visszatértek egyáltalán), ám ez a nov. 15-re keltezett oklevél gond nélkül beilleszthető a hivatali váltásba (vö. Zsoldos: Archontológia 33., ill. uo. 205. jz.). Elvileg elképzelhető, hogy egy szintén ekkora, általunk nem ismert pecséttel rendelkező tisztviselő kiadványáról van szó, de Móric esetén olyan jól egybevág a pecsétméret mellett a vasi ispánság, és a szept. 15-i Vas megyei kongregáció ténye (amin Csapó fia András is a színe elé járult), hogy elég nagy biztonsággal azonosíthatjuk vele a kiadót. 69: [1277.] máj. 15., Nagysziget - IV. László király? (vagy egy bárója?) Kehedin comes az urai: László, Fülöp és Gergely comes nevében Szent György 15. napjától kezdve [máj. 8.] 8 napon át várakozott az oklevéladó színe előtt a kalocsai (Colocensis) érsek és annak atyafia: Kilit ellenében, akik nem jöttek, és nem is küldtek senkit, ezért bírsággal tartoznak, ha nem tudják magukat kimenteni. D. iuxta Magnam Insulam in vig. Pentecostes. Eredeti DL 47804. (Múz. törzsanyag, Szalay) Kiadása: CD VIII/7. 369.; ÁÚO XII. 678., Kiss: Báncsa István 15-16. 20. jz. (ÁÚO alapján) A kiadások közül Wenzel okmánytára a megbízhatóbb, annyi változtatással, hogy 5. sor: tenetur helyett tenentur. Az oklevél keltezését Karácsonyi János szűkítette le 1266-1278 közé a következőképpen: „А XIII. századbeli kalocsai érsekek közül csak Bancsa nb. II. Istvánnak volt Keled nevű testvére. Ez István pedig 1266-78. években ült az érseki széken" (HH166-167. 265. sz., vö. 172-173. 294. sz.). A keltezést tovább szűkíthetjük az alapján, hogy a felperesek május 8-tól 8 napig várakoztak, vagyis máj. 15-ig. Utána adták ki az oklevelet pünkösd előnapján, amelynek ezek szerint május 15-re vagy 16-ra kellett esnie, hiszen ezeket a bírságleveleket már a várakozási határidő lejártára vagy annak másnapjára keltezték. A kérdéses időhatárok között 1266-ban és 1277-ben esett pünkösd vigíliája máj. 15-re. Más évek nem is jöhetnek szóba, ezen kívül még
