Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 85 hagyta meg, és elrendelte, hogy Péter-Pál apostolok 15. napján [júl. 13.] az ud- varnokok jelenjenek meg a mondott földön, és Osl fia Herbord comes és Iordan comes jelenlétében, illetve a vasvári káptalan tanúsága mellett a föld régi határjelei mentén emeljenek új határjeleket. Ám, miként a vasvári káptalan oklevelében látható, az udvarnokok a mondott határnapon nem jelentek meg. Ezért az oklevéladó elrendelte, hogy Szent István király 15. napján [szept. 3.] menjenek ki a felek a földre a mondott nemesek és káptalan jelenlétében, és tegyenek úgy, ahogy azt korábban elrendelte. Az udvarnokok a meg nem jelenés miatt bírsággal tartoznak, amit akkor fizessenek meg, amikor a felek Szent Mihály nyolcadán [okt. 6.] ismét a színe elé járulnak, és akkor mutassák be a káptalan oklevelét is az események folyásáról, hozzátéve, hogy Szent Jakab nyolcadán [aug. 1.] Trisztán megjelent az ura: Herrand mester nevében. D. in Zolum feria III. ant. fest. s. Laurentii. Eredeti DL 89243. (Esterházy család hercegi ága, Repositorium 17. L 1.) Kiadása: ÁÚO XII. 674-675.; Urk Burg II. 87. A kiadások közül a burgenlandi okmánytár adja vissza pontosabban a szöveget, annyi igazítással, hogy 6. sor: ipsam terram helyett ipsa terra; 16. sor: sancti helyett beati; uo. conparuerunt helyett conparuerint; 20. (utolsó) sor: Zalun helyett Zolum. Az oklevélben szereplő Herrand a Héder nemzetség tagja volt, és 1255-1276 között bukkan fel a forrásainkban (Engel: Genealógia, Héder nem 1. tábla: hédervári ág), ám az oklevél őt magisternek nevezi, ami itt vélhetően azon országos tisztségeire utal, amelynek megnevezésében szerepel a „mester" szó. Herrand ugyanis 1262- 1269 között lovászmester volt, 1274-1275 folyamán királynéi asztalnokmester, majd 1275-ben királynéi tárnokmester (Zsoldos: Archontológia 308.). így a terminus post quem 1262. Tegyük hozzá: az oklevél Herrand semmilyen konkrét tisztségét nem említi, így nem lehetetlen, hogy éppen nem viselt országos méltóságot (ez esetben az oklevél kelte beszorítható lenne 1270-1274 közé), bár ebben nem lehetünk egészen biztosak. Az oklevél stílusa, és a zólyomi kelethely királyi oklevélre utal, mert Zólyom és a közelében fekvő Lipcse IV. Béla kedvelt tartózkodási helye volt az 1260-as években, de pl. V. István is Zólyomban tartózkodott 1270 augusztusának elején, ahol egy DPM-oklevelet is kiadott (ld. 42. sz. reg.), és ez az időpont ráadásul a szűkített keltezésbe is jól beleillene. Ám ezen oklevél hátulján egy kb. 51-52 mm-es kör alakú pecsétfolt látható, amely nem azonosítható egyetlen lehetséges királyi nagypecséttel sem (Takács: Árpád-házi királyok pecsétjei 124., 129., 136., 138.), és V. István az említett 1270. aug. 5-i zólyomi DPM-ját szintén a nagypecséttel hitelesítette (vö. RA 1953. sz.). Nem lehetetlen ugyanakkor, hogy egy, a király kíséretében tartózkodó bíró okleveléről van szó. Ez esetben IV. Béla idejéből számba jöhet szinte az összes év 1262-től, 1266 és értelemszerűen 1270 kivételével, V. István korából csak a jelzett 1270. év. IV. László korából 1273-1280 között csak az 1274. év lehetséges, amikor augusztus elején a király szintén Zólyomban volt (Kádár: László itineráriuma 12.). Ez az év azért is figyelemre méltó, mert az ügymenet azt sugallja, hogy az eredeti per valamikor májusban, júniusban lehetett (ha a végső döntés után a határmegújítás júl. 15-re lett kitűzve). Es IV. László 1274 májusának végén több nyugat-dunántúli ügyben intézkedett, ahová területileg ez a per is tartozott (RA 2505-2506. sz.). Bár kelethellyel ellátott oklevelet ebből az időszakból nem ismerünk, feltehető a király ottani tartózkodása, nem lehetetlen, hogy ekkor került az udvara elé a per. De hogy ezen belül pontosan ki lehetett az oklevéladó, és mikor kelt az oklevél, ill. hogy összefüggésben áll-e a kelethely a királyi udvarral egyáltalán, az közelebbről nem állapítható meg.
