Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
80 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Ennek értelmében Konrád Herbord összes tartozását 20 márkára mérsékelte, amit a pécsi káptalan színe előtt kell megfizetni neki Szent Mihály 15. napján [okt. 13.], részint akkor forgalomban lévő dénárokban, részint becsértékben. Ha Herbord nem fizetne, kétszeres büntetésbe essen. A fizetés napján a felek kölcsönösen átadják az egymás ellenében bírt okleveleiket érvénytelenítésre. D. Bude in crast. assumpt. virg. glor. Eredeti SNA, Rod Révai - spolocny archív, 2-6, Gyulay 1. 35. (DF 259734.) Kiadása: ÁÚO X. 456-457; HO VI. 246-247.; Urk Burg III. 282. Regesztája: Szabó: Styavnyicskai bizottság 45-46. 34. sz. A kiadások közül csak a Hazai Okmánytár adja vissza hibátlanul a szöveget. A keltezést a burgenlandi okmánytár tette 1275-re azon oklevél alapján, amely szerint az itt is említett Lanceret fia Herbord D. országbíró és zalai ispán embere segítségével megidézte a király színe elé Óvári Konrádot hamvazószerdára (Urk Burg II. 75-76.). Mivel D kezdőbetűs országbíró jelen tudásunk szerint csak 1275 elején viselte a zalai ispánságot is egyben (Péc nb. Dénes, ld. Zsoldos: Archontológia 33.), így azt az oklevelet csak erre az időpontra tehetjük. Itt a felek már a megegyezésről számoltak be, így ennek az oklevélnek - amennyiben ugyanarról a perről van szó, ami azért elég valószínű - ez után kellett kelnie. A legkézenfekvőbb, hogy ugyanarra az évre tegyük a levelet. A DL-DF 5.1 adatbázis ismeretlen alországbíróként határozta meg a kiadót, ami logikus annak fényében, hogy az országbíró a király színe elé idézett, és a felek Budán egyeztek meg - ez valóban egy (al)országbíró kuriális bíróságára utal. Az oklevél hátulján ugyanakkor egy nagyméretű, lelógó pecsét foltja látható, eredeti nagysága talán 55-65 mm lehetett. A pecsét így nem azonos sem az akkori országbíró: Geregye nb. Miklós, sem ismeretlen alországbírájának a pecsétjével (Miklós országbíró pecsétje kb. 45 mm: DL 101893., az alországbíróé kb. 38 mm.: 62. sz. reg.). Az ekkor hivatalban lévő nádor, Héder nb. Miklós pecsétje elvileg megfelel a fenti méreteknek (kb. 62-63 mm.: DL 25046.), de mivel a jelen pecsétfolt nagyságát pontosan nem ismerjük, így az oklevél kiadóját nem azonosíthatjuk biztosan vele. Tegyük hozzá: a pecsétfolt nagysága egyrészt kizárja a király személyét, az ország- és alországbírót is, ugyanakkor komolyabb bárói tisztségre vall, ezért a nádor a leginkább szóba jöhető kibocsátó. 62: [1275.] szept. 11., Buda - ismeretlen alországbíró Miklós országbíró oklevele értelmében galsai (de Golsa) Golsa fia Benedek a váci káptalan színe előtt Nagyboldogasszony nyolcadán [aug. 22.] tanúkat állított tomaji (de Thumay) Sándor és fia: András, továbbá Sándor serviensei: Iván, Leseu, Kopou, Nuzo, Nertheu, Lukeu és Thuzon ellenében arról, hogy a nevezettek felégették Galsa faluban Benedek jobbágyainak 20 telkét (mansiones), és 10 lovát és 15 marháját elvitték. A tanúállítás 15. napján [szept. 5.], a felek személyesen megjelentek az oklevéladó színe előtt, és Benedek bemutatta a káptalan levelét, amely a tanúk nevét és vallomását tartalmazta. Sándor és András azonban nem akarta elfogadni a tanúk esküjét, és Sándor azt kérte, hogy párbajjal tisztázhassa magát. Mivel Sándor fia András nem akarta, hogy az apja párbajában ő is vesztes legyen, ezért Sándor elvállalta, hogy ő a saját maga személyének tisztázása végett vív meg Benedekkel ez ügyben. így az oklevéladó a felek akaratából elrendelte, hogy Benedek vívjon lovas párbajt Sándorral hamvazószerda nyolcadán [1276. febr. 26.] a király színe előtt. Ha Benedek
