Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 65 ben létrejött egyezséget az esztergomi káptalan oklevelében foglaltak szerint, vagy sem; aki azt felelte, hogy igen, és attól semmiben nem akar eltérni. Mindezt az oklevéladó jelenteni fogja a királynak. Átírta: 1) Lackfi István nádor 1390. jún. 8.: DL 69277. (Kubinyi család 95.); 2) Lackfi István nádor 1390. jún. 8. u.: DL 69279. (Kubinyi család 94.) és DL 37269. (Vétel útján bekerült vegyes provenienciájú iratok 1892. 389.) Az oklevél szövege (DL 69279.): Damus pro memoria, quod Paznanus et Nicolaus de Chalamia in figura iudicii comparendo requisierunt3 magistrum Michaelem filium Utosk de Horwathb personaliter astantem super eo, si idem magister Michael illam compositionem habitam inter ipsos super facto terre Seelen secundum continentiam litterarum capituli Strigoniensis vult observare et ratum habere nec ne, qui magister Michael respondit, quod ipsam compositionem super facto terre Seelen predicte habitam inter ipsos secundum continentiam predictarum litterarum capituli Strigoniensis ad plenum observaret, et in nullo quicquid de eadem revocare. Super quo facto expedit, ut dominum regem requiramus. Datum Strigonii, quinto die quindenarum beati Michaelis. a DL 69277: requisivierunt (sic!)b DL 37269.: Horvath A Szelény föld ügyében zajló per előzményeit lásd a 34. és 40. sz. regesztában és ÁMTF III. 252. A felek a megállapodást a föld ügyében végül 3 kirendelt bíró: Gergely esztergomi prépost, Bálint éneklőkanonok és Karácsony barsi főesperes ([instrumenta] G. prepositi, V. cantoris et Karachyni archidiaconi Borsyensis sine dato et anno edita [!]) színe előtt kötötték meg, és vállalták, hogy azt megerősítik az esztergomi káptalan oklevelével is júl. 1-jén (in oct. s. Johannis baptiste) (az oklevelet ugyanazok az oklevelek írták át tartalmilag, amelyek az itteni DPM-t, közvetlenül ez után, ld. DL 37269., 69277, 69279.). Az esztergomi káptalan ezt említő és a királynak szóló [1270.] júl. 3-i levele eredetiben is ránk maradt (DL 69620.). A szerint a felek személyesen és képviselő útján meg is jelentek a kirendelt terminuson a mondott 3 bíró levele (litteras magistri G. prepositi ecclesie nostre, magistri V. cantoris nostri et magistri Carachyni archidiaconi Borsiensis) szerint. A megegyezés írásba foglalására végül nem került sor, mert a király a maga elé rendelte az ügyet, és felszólította a káptalant, hogy tűzzön ki a felek számára határnapot az előtte való megjelenésre. A káptalan ezután jelentette V. Istvánnak, hogy júl. 17-ét (quintumdecimum diem a feria quinta proxima post octavas nativitatis sancti Johannis baptiste) jelölte meg megjelenésre. V. István végül 1270-ben döntött a föld ügyében (RA 2045. sz.), tehát az itteni októberi DPM sem lehet ennél későbbi. Mivel az itt leírt ügymenet már az V. István idején lezajlott permenethez kötődik, ezért az oklevelet 1270-re tehetjük. A DPM kiadója Esztergomban keltezett, ám nem azonos a káptalannal, mert egyrészt külön félként hivatkozott rá, másrészt a hiteleshelyi oklevelek nem tartalmaznak kelethelyet. A kibocsátó(ka)t így legnagyobb valószínűséggel abban a három, esztergomi illetőségű bírában kereshetjük, akik a felek megállapodását már korábban is egyengették. 46: [1271.] jan. 16., Buda - V. István Egyik részről hanvai (de Honod) Hont comes, és másik részről Iván fia Miklós az oklevéladó színe előtt megjelenvén elmondták, hogy azon földrészek ügyében, amelyet Szkáros és Borosznok (Scarus et Buruznuk) földekből Miklós magának
