Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
322 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek megtalálható ugyanezen jelzet alatt, amely DPM-stílusban lett kiállítva. Ez nem „igazi" damus pro memoria-oklevél, hiszen csak a belső hivatali ügyintézést segítő, nem jogbiztosító erejű iratnak szánták. 362: [1340-1350-es évek] - Benedek fehérvári esperes Az oklevéladó tudatja, hogy korábbi levele értelmében ... napon megjelent színe előtt Miklós szentgyörgyi ([de Senging]) pap és szentgyörgyi János a volt felesége: Ágota ellenében, és Ágota a volt férjét perbe idézve azt állította, hogy a rokonai segítségével a nemzőszerveire (suo membro genitali) gyógyírt talált (medicamentum invenisset), a nászi ágyra alkalmas lévén (thoro maritali se habilem) isteni szerencsével fiakat és lányokat tud szülni. Az oklevéladó ezért elrendelte, hogy ... napon négy idősebb asszony, miként korábban is, vizsgálja meg Ágotát. Átírta: Tapolcai Bertalan formulásgyűjteménye - Admont (Ausztria), Benediktinerstift, Cod. 800. Kiadása: Fejérpataky: Oklevél-formulák 52. A formula egy hosszabb válási ügy egy állomásához tartozik, amely Benedek fehérvári esperes színe előtt zajlott, innen állapítható meg a kiadó. Az oklevelekben valódinak tűnő nevek szerepelnek, de a keltezés valamennyiről hiányzik, és a szövegben megjelölt határnapokat sem írták be sehova. Miklós pap és János faluja csak az első oklevélben szerepel egy alkalommal: egy bizonyos „Senging". Ilyen nevű település nem volt a veszprémi egyházmegye területén, és az oklevelek másolási hibákkal terheltek, ezért valószínű, hogy *Sengirg, vagyis Szentgyörgy településről van szó. Mivel az ügyben a fehérvári esperes intézkedett, ezért a települést legvalószínűbben Fejér megye területén kell keresni, és talán nem a másként Szántó nevű Szentgyörgyről van szó, hanem a mai Mezőszentgyörgyről, amely Veszprém és Fejér megyék határán feküdt (ÁMTFII. 438-439.; Csánki III. 347). A másolási hibák miatt nem lehetetlen, hogy valódi oklevelek voltak a minták, de ez nem is bizonyítható. Mivel Benedek esperes és Miklós szentgyörgyi pap egy másik házassági ügye 1347-1356 közé keltezhető (Fejérpataky: Oklevélformulák 64-65., vö. Engel: Archontológia 70., 77.), ezért ezt a pert is az 1340-1350-es évekre tehetjük - már amennyiben valóban létező ügyről volt szó. [1343-1370.] márc. 24. A DL-DF 5.1. nyilvántartás „damus pro memoria"-oklevélként regisztrálta azt a DL 47955. jelzetű nyugtát („Notatio, quod..."), amelyet Jakab pozsonyi bíró számára állítottak ki. Bár a rövid papíroklevél kiadója tényleg nem nevezte meg magát, a nyugtát mégsem sorolhatjuk a klasszikus DPM-oklevelek közé. A feljegyzést Jakab pozsonyi bírói volta keltezi a jelzett évszámok közé (vö.: Házi: Pozsony megye 25-29.; azonban 1352-1356 között nem Jakabnak hívták a bírót). 363: 1381. aug. 15., Kisvárda - Miklós borsovai főesperes? Péter kaszonyi (de Cazunh) alesperes a saját nyelvén tanúsította Miklós mester borsovai (de Bursua) főesperes színe előtt, hogy Domonkos mester kisvárdai (de Kyszvarada) nemesnek tartozik 3 forinttal és 18 garassal, és vállalta, hogy a jelen
