Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A regesztázás módja
30 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevdek személyek esetlegesen milyen nemzetséghez tartoztak, akkor a névmutatóban megtalálhatja ezeket az adatokat, amennyiben lehetséges volt az azonosítás (a névmutató szempontjaihoz ld. annak az előszavát). A regeszták utáni levéltári apparátus után a könyvészeti adatok között igyekeztünk teljességre törekvőén feltüntetni a korábbi kiadásokat és egyéb regesztákat, fordításokat. A korábbi regeszták esetében csak azokat tekintettük tartalmi kivonatnak, amelyet korábban a készítője is speciálisan regesztának szánt, tehát ha pl. egy történelmi tanulmányban összefoglalták egy adott oklevél tartalmát (még ha formailag regesztaszerűen is), az itt nem szerepel. Nem tüntettük fel még néhány művet, bár regesztaszerű kivonatokat közölnek. Ilyen Karácsonyi János Hamis és hibáskeletű okleveleket listázó összefoglalója (HH), bár a kommentárban többnyire utaltunk rá, ha egy DPM-oklevelet érint. Wertner Mór „A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig" című kétkötetes műve szintén regesztaszerűen közli az egyes nemzetségi tagokra vonatkozó okleveleket, ám ezt is kihagytuk, ahogy a Zichy-oklevéltár VII/1. kötetét is, amely a korábbi I-VI. kötetek időrendi mutatója, és az előző kötetekben lévő oklevelek rövid tartalmi kivonatát adja. Amennyiben az oklevélnek nem volt még kiadása, akkor teljes szövegében közöljük azt, a hátlapi szöveggel együtt (hátlapi szövegek esetén csak az egykorú feliratokat írjuk át, a későbbi, kora-újkori és újkori tartalmi összefoglalókat, egyéb megjegyzéseket nem). Mindezek után következik a hosszabb-rövidebb kommentár, amelyben részletesen indokoljuk, hogy mi alapján azonosítottuk be a kiadót. Tulajdonképpen nem is a fejlécben álló név, hanem az itteni indoklás tekinthető a „valódi" azonosításnak, mert előfordul, hogy mind a keltezés, mind a kibocsátó esetében említünk olyan szempontokat, amely a fejlécnél nincs feltüntetve.
