Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
296 Szőcs Tibor Damus pro memoria-oklevelek Eredeti DL 39128. (Királyi jogügyigazgatóság, Ismeretlen állagok) Az oklevél szövege: Damus pro memoria, quod causam, quam Johannes filius comitis Stephani, Lampertus, Nicolaus et Matha fratres eiusdem, ac domina, mater eorundem, pro quibus magister Petrus filius Stephani serviens eorundem comparuit, movebant coram nobis contra Mykus, Balasey, Laurentium et Michaelem filios suos, item Poukam de Kyrch et Mauritium filium suum, item Franceus et Michaelem Fudur ad examen iudicii domini regis, ad octavum diem a data presentium duximus prorogandam ad peremptoriam responsionem, sed quia iidem Mykus, Balasey, Laurentius, Michael, Pouka, Mauritius, Frenceus et Michael se esse citatos non asserebant, iidem Johannes et fratres sui debeant exhibere instrumenta sua, quibus mediantibus Mykus et Balasey ac alios citaverint supradictos. Datum in Rakus, feria quarta post quindenas Pentecostes. Hátulján: Pro Johanne filio Stephani, Lamperto et Nicolao, contra Mykus et filios suos, Poukam, Franceus et Michaelem. A szöveg szerint a felperesek egyrészt az oklevéladó színe előtt (coram nobis) indították perüket, másrészt ad examen iudicii domini regis citálták peres ellenfeleiket, amely azt sejteti, hogy a két fórumot azonosnak tekintették. Ám mivel a királyról harmadik személyben beszél, ezért országbírói vagy alországbírói kiadványról lehet szó. A hátoldalon egy kissé nehezen mérhető, talán 38 mm körüli pecsétfolt található, viaszmaradványokkal. A felperesek a Hontpázmány nemzetséghez tartoztak (Engel: Genealógia, Hontpázmány nem 15. Pásztói ág), és az itteni oklevél annak a persorozatnak a része lehetett, amelyben István comes itt említett fiai pereskedtek az esztergomi érsekkel és másokkal a Hont megyei Kemence és Berence birtokok közötti pontos határ és egyes birtokrészek hovatartozásának ügyében. A konfliktusról először egy 1283. évi oklevélből értesülünk, amelyben István fiai (itt még csak János és Lampert jelenik meg) és Lodomér esztergomi érsek megegyeztek a két birtok közötti pontos határról (Kubinyi: ÁkO 130-132.). 1291-ben III. András a sági konventet utasította, hogy Kemence birtokba (amely az esztergomi káptalan hasonló nevű birtoka mellett fekszik) iktassa be Miklós fia Franceust, akitől István fia János elfoglalta a földet (RA 3835. sz.). A magát földtulajdonosnak mondó Franceus azonos lehet az itt perelt Fran- ceusszal. 1293. febr. 23-án pedig a sági konvent színe előtt Franceus és felesége eladta kemencei birtokrészét István fia Jánosnak. Itt tudjuk meg, hogy Franceus a birtokot még IV. László királytól kapta (MES II. 341.). Közben folyt a per az érsekkel is. Ugyancsak 1293-ban III. András az esztergomi keresztes konventet utasította, hogy iktassa be István fiainak, Lászlónak (=Matha), Jánosnak és Miklósnak Kemence nevű birtokába az esztergomi érseket, pontosabban az ő nevében annak officiálisát, Móricot, mivel István fiai igen sok kárt okoztak az érseknek, és több bírságban és perben is elmarasztalta őket a király több országbírója (per indices curie nostre diversos) is (RA 3901. sz.; MES II. 338-339.). Az érsek beiktatandó officiálisa, Móric talán azonosítható az itt szintén alperes Móriccal - bár ez már korántsem olyan egyértelmű és biztos, mint a Franceusszal való azonosítás. István fiainak itt említett, és az érseknek adott kemencei birtokrésze nem azonos azzal, amit Franceustól vásárolt meg János, mert a király parancsa valamivel előbb, jan. 24-én kelt, mielőtt János a másik ugyanilyen nevű birtokot megvásárolta volna. Ezt az oklevelet átírta Marcell al- országbíró is, akinek a leveléből az is kiderült, hogy az érsekkel főként az 1292. évben zajlott a per (MES II. 342-343.). Marcell megerősítését III. András ismét átírta és megerősítette (RA 3907. sz.). Az ellenségeskedés azonban nem ért véget, a felperesekkel rokon Hontpázmány nb. Kázmér fiai 1295-ben ebben a faluban is hatalmaskodtak (MES II. 367.), ráadásul az István-fiak később vissza is vehették az egész birtokot, mert az esztergomi keresztes konvent 1319. máj. 2-i oklevele szerint Matha és néhai testvérei ugyan perben elvesztették a földet Marcell alországbíró és III. András ítélete szerint, de jogtalanul mégis megtartották maguknak. Matha végül csak 1319-ben adta el
