Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
288 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek vád megelőzte Borsa Веке királyhoz intézett panaszát), akkor a kiadója csak Aba Amadé lehetne, hiszen Ung a haláláig a saját, még IV. László által neki juttatott megyéje volt, amelynek mindvégig viselte az ispáni címét is, és Bereg megyére is kiterjedt a tartományi fennhatósága (Szőcs: Nádori intézmény 97., 99.) - nem valószínű, hogy az ungi és beregi nemesség részére ott rajta kívül bárki is közgyűlést tarthatott volna. Ám az Amadéval való azonosítást valószínűtlenné teszi az a tény, hogy a panasszal élő komorói Roland fia Sándor teljesen más politikai táborba tartozott ekkor, mint a gönci nagyúr. Sándor Borsa Веке serviense volt (Zsoldos: Kassa túszai 350-351.), nem véletlenül tekintette Веке a Sándornak okozott kárt a saját kárának is. A Komorót feldúló Jób fia Makó és fivérei ellenben Aba Amadé serviensei voltak, és a dúlásnak akár politikai okai is lehettek. Máskor is előfordult, hogy Amadé más serviensei zaklatták és fogságba vetették Roland fia Sándort, amely tulajdonképpen az Amadé-Borsa ellentét lecsapódása volt serviensi szinten (Zsoldos: Kassa túszai 350-351., 354.). Ilyen körülmények között kicsi az esélye, hogy Sándor pont a politikai ellentábor vezetőjének közgyűlésén, az ő színe előtt keresse az igazát, és hogy Amadé aztán rendben tudomásul vegye a színe előtt lezajlott tanúállítást. Sokkal valószínűbb, hogy Sándor az ura: Веке előtt tett panaszt. Erre, mint láttuk, 1310 előtt nem volt lehetőség egy Ung és Bereg megyék számára tartandó közgyűlésen. Az 1311. év is biztonsággal kizárható. Amadét 1311. szept. elején ölték meg a kassai polgárok, több fiát pedig foglyul ejtették (Zsoldos: Kassa túszai 345.). Ung megye szeptember hónapban még biztosan nem csúszott ki az Abák irányítása alól, és elég valószínűtlen, hogy az akkori helyzetben Amadé foglyul nem ejtett fiai, vagy bárki más ott közgyűlést rendezett volna. Ung és Bereg megyék 1312-re kerültek ki az Abák fennhatósága alól. 1312 tavaszán, ahogy Kállay Ubul is jelezte, Borsa Kopasz királyi parancsra a széthullásnak indult Amadé-tartomány több megyéjének: Újvárnak és Zemplénnek is tartott közgyűlést (Szőcs: Nádori intézmény 109.), és mivel ez utóbbit Sáros vára alatt, nem kizárt, hogy a közgyűlés erre a megyére is kiterjedt. Ekkortól Kopasz (így a Borsák) fennhatósága Ung megyét is magába foglalta (Szőcs: Nádori intézmény 109-111.). Összességében úgy véljük tehát, hogy az oklevél már Amadé halála után, legkorábban 1312-ben kelt, így valószínű csak, hogy Borsa Веке serviense egy Ung és Bereg megyei közgyűlésen keresse az igazát Amadé (volt) familiárisával szemben. A terminus ante quem az itt szereplők életideje alapján 1319, hiszen a tanúk között említett Sung fia Pál 1320 júniusában már halott volt (AOkl V. 818. sz.), ahogy szeptemberben Aladár fia László is (AOkl V. 893. sz.). Az alperes Makó egyébként 1318 után tűnik el a forrásokból (Zsoldos: Kassa túszai 354.). A kiadó személyét illetően Kállay Borsa Kopaszt „keverte gyanúba", mert ő 1312 tavaszán ténylegesen is rendezett generalis congregatiot e vidék számára. A közgyűlési jog alapvetően tényleg csak a nagybírákat, ezen a vidéken a nádort illette (és ezt a tisztet Kopasz töltötte be ekkortájt), de egy rövid ideig e téren is változások álltak be. Amadé felbomló tartományában I. Károly parancsára egyszer Bereg megye saját maga is rendezett congregatiot (AOkl III. 594. sz., vö. Szőcs: Nádori intézmény 177.), majd 1314-től kezdve Károly egyes személyeket „kiküldött bírói" státusszal ruházott fel, amely szintén magába foglalta ezen ítélkező gyűlések celebrálási jogát (ld. részletesen: Zsoldos: Debrecen). Tegyük hozzá: az oklevelek hátulján lévő 50 mm-nél is nagyobb pecsétfolt inkább hozható összhangba Borsa Kopasz kb. 56-57 mm-es pecsétnyomójával (ld. pl. DL 31179., 40349.), mint bármely más megbízott, vagy a megyei tisztikar pecsétméretével, amelynek tagjai egyöntetűen kisebb pecséteket használtak. Egyedül Aba nb. Amadé fia László pecsétmérete nem ismert, aki a tartomány szétesése után is tovább kormányozhatta a megyét, és csak 1317-ben bukott meg (Engel: Az ország újraegyesítése 103., 118-119.). Mivel mindkét elvileg számba jöhető kibocsátó, Kopasz és László is 1317 nyara körül vesztette el hatalmát, ezért az oklevél keltének felső határát 1316-ban jelölhetjük meg. A magunk részéről egyébként Borsa Kopaszt tekintjük a leginkább valószínű kibocsátónak és a kiadási időt leginkább az 1312-1314. évekre helyeznénk. Kopasz ugyan már 1306-tól tartott közgyűléseket, ám 1313-1314 folyamán már azon évek őszén rendezte az uralmi körzetének megyéi számára (ld. még a 322. sz. reg. és kommentárját). Mivel ez a közgyűlés is kora őszre esett, felmerülhet, hogy az itteni évek tendenciájába illeszkedett, így ezekre az évekre datálható.
