Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 285 318: [1309-1313.] nov. 23-29., Tátika - Héder nb. Kőszegi Miklós Jakab fia Dávid panaszt tett az oklevéladó színe előtt a Tátikán (in Thadiuka), Szent András [nov. 30.] előtti hétfőn tartott közgyűlésén Péter comes, Kordus (diet.) Miklós és más fivérei ellen, hogy azok az ő Fancsikán (in Fanchka) lévő birtokának a felét erővel elfoglalták, és úgy tartják maguknál, mintha először a nagyapjuk, majd az apjuk birtokolta volna azt. Ezzel szemben Péter és fivérei azt felelték, hogy Dávid a birtokot a vasvári káptalan tanúságával vette el tőlük, és ők tiltakoztak ez ellen, mondván, hogy ez régtől fogva az ő saját birtokuk, és ők használják. Az oklevéladó meghallgatván a feleket, elrendelte, hogy a állítsanak tanúkat, Dávid Gyertyaszentelő Boldogasszony nyolcadán [febr. 9.] a vasvári káptalan színe előtt, Péter és fivérei pedig ezen tanúállítás 15. napján [febr. 23.] a kapornaki (de Kopurnuk) konvent színe előtt. Végül a második tanúállítás nyolcadán [márc. 1/2.] a felek térjenek vissza az oklevéladó színe elé, és mutassák be neki a káptalan és konvent oklevelét a tanúk neveiről és vallomásáról. D. in Thadiuka in term, prenot. Eredeti DL 24447. (MKA, Neo-regestrata acta 50.13.) Kiadása: HO VII. 386-387. Mint arra az oklevelet kiadó Nagy Imre is utalt, Kőszegi András 1314. jún. 25-én tartott egy közgyűlést Tátikán (Id. AOkl III. 772. sz.), így a kiadás fejregesztájában vele azonosította a kibocsátót, igaz, a keltezést 1320 körűire tette, ezzel is jelezve, hogy a két közgyűlés nem azonos. Az oklevél hátuljára nyomott pecsétfolt mérete (kb. 59 mm) azonban nem azonos sem Kőszegi András (53 mm körül), sem a nagyapja, Kőszegi János (Iván) (64-65 mm) pecsétméretével, egyezik azonban János másik unokája, Kőszegi Miklós pecsétméretével (ld. pl. DL 91168.), aki András fivére volt, és ő is bocsátott ki DPM-oklevelet (317. sz. reg.). Miklós nagyapja 1308 végén bekövetkező halála után vette át annak politikai örökségét fiatalabb testvérével, Andrással egyetemben (a híres 1308. november végén tartott Pest melletti gyűlésen, ahol az előkelők elfogadták Károlyt királyuknak, már Miklós képviselte a Kőszegiek ezen ágát, Id. AOkl II. 494. sz.). Károly később az akkor igen előkelőnek számító tárnokmesteri poszttal jutalmazta (ismét), ám karrierje 1314 elején bekövetkező halála miatt véget ért, és fivére, András vette birtokba a teljes János-örökséget (ld. Engel: Genealógia, Héder nem 4. tábla: Kőszegi [és Rohonci]; Engel: Archontológia 36.; Zsoldos: Henrik-fiak 655-657.). Az oklevelet így 1309-1313 közé tehetjük, mivel nem valószínű, hogy az 1308. nov. 27-én még a pesti gyűlésen tartózkodó Miklós nov. 30-án már Tátikán tartson közgyűlést. Hogy a fenti évkörön belül mikor volt a közgyűlés, nem meghatározható, ám valószínűbb, hogy inkább az 1311 utáni évek jöhetnek szóba, hiszen ekkortól vált gyakorivá, hogy a nagybirákon (nádor, vajda, szlavón bán) kívül már mások is tartottak közgyűléseket egy-egy kisebb terület számára, királyi jóváhagyással, vagy anélkül (ld. Szőcs: Nádori intézmény 177-179.). 319: [1314.] máj. 2., Forró - Abaúj megye (István comes) Az oklevéladó döntése szerint Zotir-nak mondott Miklós fia János és annak ser- viense: Iván köteles megjelenni ruszkai Szerafin ellenében végső válaszadásra, hacsak nem tudják magukat kimenteni.
