Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
282 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek rangt halála miatt folyt, az oklevéladó engedélyével kiegyeztek. D. tertia fer. prox, post fest. s. Georgii mart., d. in Novo Castro. Eredeti fényképe: DL 84233. (Bárczay család 1. 35.) Kiadása: HO VII. 327. A kiadásban 4. sor: Demetrium helyett Demetur. A per közvetlen előzménye az a kb. egy héttel korábban kiadott levél, amelyben a felek a leleszi konvent előtt beszámolnak a megkötött egyezségről, és jelzik, hogy a bírónak közösen adnak elégtételt (313. sz.). Ez János fiainak részéről biztosan meg is történt, ezt igazolja az itteni szöveg. Ugyanezen oklevélben említették, hogy a felek az ügyet papi Domonkos mester, és egy másik, nehezen olvasható nevű illető előtt kívánják befejezni. Kérdés, hogy ezzel arra utaltak, hogy változott a bíró személye, vagy arra, hogy még vissza kívánnak térni a korábbi bírák színe elé, és ez utóbbi esetben az itteni DPM kibocsátóját nevezték meg. Papi Domonkos mester Aba Amadé egy 1295-1311 közötti kiadványában is felbukkan. E szerint szintén egy gyilkossági ügyben voltak kirendelt újvári vizsgálóbírák egy bizonyos Aladár mesterrel együtt (per litteras ... magistri Aladarii ac magistri Domnici de Pop inquisitorum Novi Castri) (291. sz. reg., vö. RP 342. sz.). Mivel az itteni per is gyilkosság miatt indult, és ez az oklevél is Újváron kelt, nem kizárható, hogy ők tényleg a megyeszékhelyen működve segédkeztek bizonyos ügyekben vizsgálódva, és így ezt a DPM-t ő, és a másik, nehezen olvasható nevű illető adta ki (a név biztosan nem azonos az Amadé kiadványában említett Aladár mesterrel). János fiai az 1260-as évek végén tűnnek fel először, és Illés 1312 októberében már nem élt (Id. a 91. sz. reg. komm.). A kiadási évet így tágabban az 1260-as évek és 1312 közé, szűkebben az 1290-es évek és 1312 közé tehetjük. A hátoldalon egy viszonylag apróbb méretű pecsét foltja látható. Bár a DL-DF 5.1-es adatbázisban csak a kiadvány fényképe van meg, de ott található rajta a 20. századi „Országos Levéltár. Középkori gyűjtemény" feliratú bélyegző is. Ennek a mérete kb. 38 mm, ehhez viszonyítva a pecsétfolt kb. 27-28 mm-re tehető. A hártyán a hártyaszalagnak való bevágások száma alapján nem úgy tűnik, hogy több pecsét is lett volna az oklevélen, ezért a két kiadó kevésbé valószínű. Nem lehetetlen, hogy megyei kiadvány (ha nem is nagy számban, de kelteztek ekkortájt Újváron is megyei oklevelet, pl. DL 75175., 75178., 75182.), esetleg az említett újvári vizsgálóbíróké. 315: [1305-1312. júl. 24.] - Domonkos újvári főesperes Illés és Édes comes Mária Magdolna harmadnapjára [júl. 24.] az oklevéladó színe elé idézték Fülöp zsebesi (de Zebes) papot, és amikor a felek megjelentek, Fülöp nem akart választ adni Illéséknek, mondván, hogy az egyházának pat- rónusai nélkül ezt nem teheti meg. Az oklevéladó elfogadva Fülöp érvelését úgy határozott, hogy a felek Szent István nyolcadán [aug. 27.] jelenjenek meg ismét a színe előtt, vagy az esperese (vicearchidiaconus noster) előtt, úgy, hogy ha erre a határnapra a mondott pap oda tudja állítani egyházának patrónusait, akkor legyen úgy, ám ha nem, akkor ő maga tartozik választ adni Illéséknek. Eredeti fényképe: DL 84231. (Bárczay család 1. 25.) Kiadása: HO VII. 324-325. Regesztája: Szentszéki regeszták 590. sz. Az oklevél kiadója egyházi személy, mert egy pap is érintett a perben, és a saját emberének mondja az esperest. Ezek alapján vagy magáról a püspökről, esetleg a főesperesről lehet szó (utóbbi esetben nyilván a területileg szintén illetékes újvári főesperesről). Mivel Fülöp pap egyháza, Zsebes, Abaúj megyében volt (AMTF 1.158.), amely az egri püspök joghatósága alá tartozott, ezért az egri
