Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
280 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Az oklevél provenienciájából következően Illés comes bizonyosan azonos az Újvár (Abaúj) megyében birtokos Bárca nb. János fia Illéssel (vö.: Engel: Genealógia, Bárcai), aki a Máriássy család levéltárának középkori anyagában igen gyakran felbukkan. Szákai Voitech egy másik DPM-oklevélben, szintén ezen Illéssel együtt szerepel (259. sz. reg.). A hátoldalon egy nagyobb, és legalább egy (de inkább több) kisebb pecsét nyoma látható, ami megyei kiadványra utalhat. A nagyobb pecsétfolt átmérője kb. 20 mm, ami egyezik Péter újvári (al-)ispán pecsétméretével (vö. DL 75183.). Az oklevelet így legvalószínűbben az ő és szolgabírái kiadványának tekinthetjük, mivel Péter működési ideje (hipotetikusan 1288-1311, Id. a 263. sz. reg. kommentárját) átfedésben áll bárcai Illés életidejével (ez utóbbira Id. a 91. sz. reg. kommentárját). 312: [1270-es évek-1312.] jan. 21-27., Kassa - ? Mákján mester köteles Gyertyaszentelő Boldogasszony 15. napján [febr. 16.] az oklevéladó színe elé állítani egy zezv [szög?] színű, egy márka értékű lovat, amelyre bárcai (de Barchd) János fia Miklós támasztott igényt vele szemben, úgy, hogy ha időközben a ló elpusztulna, akkor Mákján mester ugyanezen a napon 1 márkát köteles fizetni Miklósnak. D. in Cassa dominico die prox, post quind. Epyfanie Domini. Eredeti DL 75218. (Máriássy család levéltára, Máriássy Ferenc 49.) Kiadása: Sedlák: RDES1.168. Bárcai János fia Miklós 1277-1304 közötti forrásokban bukkan fel, 1312 októberében már nem élt (Id. a 316. sz. reg. kommentárját). Mákján mester a földrajzi közelség és a név ritka volta miatt Aba nb. Makjánnal lehet azonos. A nemzetség Debrői ágán belül azonban két Mákján is volt: Bökény fia, aki a nádorságig vitte, ill. Bökény testvérének, Becsének a fia (Kandra: Debrei-család 184-185.; vö. Engel: Genealógia, Aba nem 5. Debrői-tarjáni ág 1. tábla: Debrői, ahol Engel a nádort Becse fiával azonosította. Hogy a nádori méltóságot Bökény fia Mákján viselte, Id. RP 241. sz. oki.). Egy 1271. évi oklevélben szerepel egy bizonyos debrői Mákján mester (magistro Mokyano de Debreu, ÁMTF III. 77.), ám nem egyértelmű, hogy őt az unokatestvérek közül melyikkel azonosíthatjuk. Debrő később Becse ágának a kezén tűnik fel (Kandra: Debrei-család 185.: debrői Miklós alországbíró, Becse fia Mákján unokája), ám Bökény fia Mákján utódok nélkül halt meg, és fivérének, Fülöpnek is magva szakadt egy generációval később, így a földet megszerezhették nemzetségen belüli háramlással is. Ezért nem egyértelmű, hogy az 1271. évi oklevélben említett debrői Mákján mester, aki vélhetően az itteni Mákján mesterrel is azonos, Bökény, vagy Becse fia volt-e. Becse fia Mákján 1300-ban bukkan fel utoljára (Sugár: Borsodi oklevelek 239. sz.), és egy már nem fellelhető, 1302. évi diplomában a fia, Demeter engedi át a nővérének egy öröklött birtokrészét (AOkl 1.243. sz.). Valószínű, hogy ekkor már nem élt Becse fia Mákján. Hogy Bökény fia Mákján mikor halt meg, arra hozzávetőleges adataink sincsenek, utoljára 1288-ban bukkant fel, egy, a századfordulón kiadott levélben Fülöp nevű fivérét már nélküle említik, igaz, olyan szövegkörnyezetben, ami nem feltétlen mérvadó arra nézve, hogy Mákján már nem élt (RP 241., 317. sz.). A DPM keltének biztos felső határa így Bárcai János életidejéből adódóan 1312, bár valószínű, hogy évekkel, akár évtizedekkel is korábbi. A hátoldali pecsét- és hártyaszalagfoltok egy kis méretű gyűrűspecsétre utalnak, amelynek a pecsétfészke egy kb. 1,4 x 2 mm-es ovális volt, maga a pecsét ennél valamivel kisebb lehetett. Az Újvár megyei okleveleken kb. ilyen kis méretű pecséteket használtak, bár arra, hogy ez egy megyei oklevél lenne, más nem utal, és gyűrűspecsétet nagyon sokan használtak még. A kiadót így közelebbről nem határozhatjuk meg, ám erősen valószínű, hogy valamilyen helyi vagy környéki hatóság lehetett, és nem egy minden lokális kötődés nélküli országos bíró.
