Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
272 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Eredeti DL 47813. (Múz. törzsanyag, Lám) Az oklevél szövege: Damus pro memoria, quod Lukach, Nycolaus et Alberthus filii Pauli coram nobisa personaliter comparendo per formam arbitrii assumpserunt, quod feria quinta proxima ante Dominicam Palmarum in nostra capella contra Petrum filium Jacou, Georgium et Ponyth fratres suos, ex quibus et pro quibus iidem Petrus et Georgius comparerent, debent prestare cum viginti quinque personis nobilium se inclusis sacramentum super eo, quod predicti Lukach, Nycolaus et Alberthus ad domos iam dictorum Petri, Georgii ac Ponyth non venissent, nec de rebus ac in aliis iniuriis fuissent falsi, nec aliquam portionem habuissent de eisdem. Datum [- d - al -],b in die medii Quadragesime. Hátulján: Super iuramento pro filiis Jacou contra filios Pauli. a sor fölé beszúrva b szakadt és vízfoltos a pergamen Homokterenyei Jakó fiai: Péter, Panyit és György felbukkannak 1307-1308. évi forrásokban is (270. sz. reg.; AOkl II. 280., 530. sz.), ezeket az egri káptalan állította ki. A fivérek Nógrád megyeiek voltak. Az oklevél hátulján egy viszonylag nagy méretű, kb. 50-52 mm-es körpecsét foltja látható. A pecsétméret egyezik Aba Amadé nagyobbik, 1295-től használt pecsétjével, és mindezzel összevág a fivérek párhuzamos forrásokban való felbukkanási idejével, és Zemplén megyei lakhelyével. Magasabb rangú úrra utal az is, hogy az esküt a saját kápolnájába rendelte. Mivel Zemplén megyében a 13-14. sz. fordulóján egyedül Amadéról feltételezhető, hogy a kápolnájában tetessen le egy esküt, és a pecsétfolt nagyjából egybevág az ő sigillumának méretével, ezért ő lehet a kibocsátó. Ez a keltezési időt is leszűkíti a pecséthasználat idejére. Hogy a szakadt részen, a kelethely helyén mi állt, az pontosan nem állapítható meg, de biztosan nem Gönc (Gunch), és igen valószínű, hogy nem is Vizsoly (Wysl). 300: [1288-1311.] márc. ll.-ápr. 8., Vizsoly - Aba Amadé vagy vizsolyi albírája Iruzlaus fia Dénes mester és Ite fia Mochk köteles a virágvasárnap előtti péntekre az oklevéladó színe elé állítani annak az emberét, ti. Dénes és Mochk poroszlóját: Pétert, aki Fekete (Niger) Péter serviense, továbbá Simon várnagyot (maior castri), és szakalyi (de Zokol) Marcell fia Istvánt, az újvári (de Wyvar) comes emberét, és azok kötelesek megerősíteni, hogy Márton fia Fábián 10 disznót vásárolt Bárcában (in Barcha) János fiaitól: Illéstől, Miklóstól és Henriktől. Továbbá azt, hogy Dénes és Mochk megidézte az oklevéladó színe elé Edust és Moytha fia Moysot. D. in Wysl in dóm. Indica. Eredeti DL 75220. (Máriássy család levéltára, Máriássy Ferenc 57.) Kiadása: Sedlák: RDES I. 325. Regesztája: Szőcs: Nádori intézmény 273.18. sz. A kiadásban 4. sor: Eyuar helyett Wyvar, 7. sor: Vysl helyett inkább Wysl. Az itt szereplő személyek egyértelműen a 13-14. sz. fordulójára datálják a kiadványt. Az említett Mojta fia Mojs 1311 júniusában már biztosan nem élt (ld. az RP 329. sz. reg. kommentárját), így ez az oklevél keltének felső határa. Márton fia Fábián 1288-ban még kiskorú volt (RP 241. sz.), egyébként is ekkortájtól indul meg a vizsolyi ítélkezés. A hátoldalon nem azonosítható a pecsétfolt, de a kelethely alapján
