Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
A „Damus pro memoria" oklevéladás 27 is,82 de egyetlen olyan hely volt, ahol a műfaj egy rövid időre újból feltámadt. Az északkelet-magyarországi régió, mint láttuk, a stílus egyik régi központja volt. A szintén itt elhelyezkedő Sáros megye 1431-ből, 1434-ből és 1446-ból több intituláció nélküli DPM-t is kiadott,83 pedig ebben az időben ez a forma gyakorlatilag már nem létezett. Bár itt is számolni kell az okleveles anyag pusztulásával, feltűnő, hogy az oklevelek időben közel állnak egymáshoz (1431. jún. 4. és júl. 30., 1446. aug. 17. és szept. 15., és egy töredékes, 1434. évi oklevél), és a tartalmuk kivétel nélkül perhalasztás. Az egyik 1431. évi és az 1434. évi DPM-nak egyértelműen azonos az írásképe,84 és a másik 1431. évi is hasonlít hozzá, és a két 1446-os is. Az első 1431-es és a két 1446. évi kiadvány egy-egy „Z" szignatú- rát tartalmaz, amely a scriptorra utal. A másik 1431. évinek ma már csak az elő- oldali fényképe áll rendelkezésre, és ott nem szerepel semmilyen monogram, a töredékes 1434. évi fennmaradt részén pedig szintén nem találunk a kiállítóra utaló monogramot, de - mint említettük - az íráskép azonossága miatt egyértelműen ezt is „Z" scriptor állította ki. Az előoldalán szignatúrát nem tartalmazó 1431. évi oklevél írásképe és stílusa is hasonlít, így azt is ehhez a személyhez köthetjük. Hogy ez a bizonyos „Z" miért adott ki néhány alkalommal ilyen, intituláció nélküli memoriális oklevelet akkor, amikor már senki nem alkalmazta ezt a műfajt az országban, nem tudjuk. Mindenesetre ezzel a Sáros-megyei „kikacsintással" véglegesen lezárult a damus pro memoria-oklevelek kiadása. 82 83 84 363., 369. sz. 364-368. sz. 364. és 366. sz.
