Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 265 facto possessionum et rerum, que idem magister Dominicus ad rationem seu suplementum possessionis sue Puruzlou vocate per ipsum in concambio dicto magistro Dominico tradite sibi statuere et dare assumpserat sibi ad beneplacitum suum satisfecisset, ad plene [!], dimittendo super omnibus premissis eundem magistrum Dominicum expeditum. Datum in vicesimo secundo die Passce Domini, anno eiusdem M° CCC° [.. ,]a a a fényképen nem vehető ki tisztán A datációban az 1300 utáni rész a fényképen nem látszik, ám az Anjou-kori Oklevéltár és a DL-DF 5.1. nyilvántartás is 1310 alá vette fel (igaz, eltérő napi kelettel, ezek közül a DL-DF által közölt a helyes). Györffy György azonban 1309. évi oklevélként hivatkozott rá (AMTFIII. 126. Ez esetben a napi kelet ápr. 20.). Az itt is említett cserét még 1299-ben eszközölték a felek, és III. András király erősítette meg oklevelében (RA 4217. sz.). A cserét aztán 1300-ban az egri, 1301-ben pedig a budai káptalan előtt erősítették meg (HO VIII. 414-415.; DL 96331.). Mivel a jelenlegi oklevélnek csak az előoldali fényképmásolata áll rendelkezése, ezért nem tudjuk közelebbről megmondani, hogy ez esetben ki lehetett a kiadó fél. Azonban több ok miatt is gyanakodhatunk az egri káptalanra. Egyrészt, az oklevél egy egyszerű bevallás, amit többnyire hiteleshelyek előtt szoktak tenni, és a stílusa nem üt el az egri káptalan DPM-okleveleiben használt stílustól. A káptalan egy igen gyakori DPM-kibocsátó volt ebben az időben, és, mint láttuk, területi illetékessége folytán már korábban is fordultak hozzá a felek ez ügyben. Másrészt, a másik hiteleshelyet, a budai káptalant elég nagy biztonsággal kizárhatjuk az alapján, hogy 1352-ben Domonkos tárnokmester fia Domonkosnak szüksége volt a Poroszló birtokkal kapcsolatos okirataira, ezért a budai káptalanhoz fordult, hogy az ott őrzött, a birtokot említő leveleit írják neki át. A káptalan a már említett 1301. évi oklevelét át is írta 1352-ben, de az ittenit nem (ld. DL 96055.). Ha a jelen DPM a budai káptalan kiadványa lett volna, akkor valószínűsíthetően ez is ott szerepelne az átírásban. Ennek ellenére elvileg lehetséges, hogy ezt az oklevelet egy harmadik hiteleshely, vagy más hatóság adta ki, bár erre semmilyen külön nyom nem utal. A fenti érvek alapján a kibocsátót - kérdőjelesen - az egri káptalannal azonosíthatjuk. 289: 1310. júl. 19., Somos - Márton egri püspök Merse özvegyének a kérésére az oklevéladó kiküldött három alkalmas személyt, ti. Ottót, az egri (de Agria) Szent Mihály-egyház plébánosát, felnémeti (de Felnemuth) Pétert és Lőrinc mestert, az oklevéladó egyházának kanonokjait, akik visszatérve elmondták, hogy a jelenlétükben az asszony úgy rendelkezett, hogy az ő Vitézmező (Wythezmezeu) nevű öröklött, leánynegyed címén a fivérétől, Dénes mestertől kapott birtokát minden haszonvételével és tartozékával Merse fia Benedek fiainak, az ő unokáinak: Miklósnak és Péternek adja örökös birtoklásra, és más rokonai közül senki nem igényelheti azt magának. D. in So- mus dominica die ante fest. b. Mariemagdalene a. D. 1310. Eredeti DL 40329. (Múz. törzsanyag, Jankovich) Kiadása: АО I. 207. Regesztája: Sedlák: RDES I. 342-343. (lat.); AOkl II. 919. sz. A kiadás „az ország főbb bírái egyikének" tudta be a kibocsátót, míg Sedlák az egri káptalannal azonosította azt. A kiadó a kelethelyet is megjelölte oklevében, és a hátulján egy mandorla alakú pecsétfolt látható, így az egri káptalant kizárhatjuk, ahogy egy világi bírót is. A két tanú közül
