Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
256 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek az apja életében is elkövethette a hatalmaskodást. Ennek ellenére - a szereplők életideje alapján - mégis az 1260-70-es éveket tekinthetjük körülbelüli alsó határnak. A kiadó annyit elárul magáról, hogy „cum discretis viris capitulo ecclesie nostre fratribus nostris karissimis" ítélt, amely szerint leginkább egy káptalan élén álló prépostról van szó. A Vas megyei kötődésű, és a Salamon család levéltárában fennmaradt oklevelek többségét a vasvári káptalan adta ki, kisebb részben a csázmai káptalan. Ovádi Atlip fia Péter ügyében pedig máskor is adott ki oklevelet egy bizonyos „M" vasvári prépost (s.d.: DL 66443. A sigla Mihályt takarja, aki 1282-1291, ill. 1292- 1294 között állt a káptalan élén). Bár az ott tárgyalt eset nem vonható ide, mindenesetre mindkét diploma hátulján egy-egy „lelógó", mandorla alakú pecsétfolt található. Sajnos a Mihály prépost által kiadott oklevél pecsétfoltja elmosódott, alig mérhető, de mintha nagyobb lenne az itteni, kb. 30 mm széles foltnál (a hossza ennek sem mérhető egyértelműen, de a mandorla szabályosságát figyelembe véve mintegy 40-50 mm közötti hosszúságú volt). A pecsét viszont megfeleltethető Miklós vasvári prépost pecsétjének, amely pont 30 mm széles, és kb. 44-45 mm hosszú (1299: DL 1524.). Miklós 1295-1304 között volt prépost, bár utódja csak 1307-ben tűnik fel (1295. okt. 26.: Urk Burg II. 297-298.; 1304: AOkl I. 689. sz.; 1307: AOkl II. 291. sz.). Amennyiben Miklós a kiadó, úgy az oklevél keltezési ideje is a prépostságának idejére korlátozódik. Ám mivel más szóba jöhető vasvári prépost személyes pecsétjét nem ismerjük, így Miklós személye mellett nem zárhatjuk ki valamelyik hivatali elődjét vagy utódját sem. 279: [1274-1338 (1272-1308.?)] febr. 7.-márc. 10., Csénye - Héder nb. Kőszegi János? Kemény fia Kemény serviense: Márk fia Miklós az oklevéladó színe előtt az Esto mihi vasárnap előtti péntektől kezdve 7 napon át várakozott a felperes lócsi (de Louch) Mike ellenében, aki nem jelent meg és nem is küldött senkit, ezért az oklevéladó bírsággal sújtja. D. in Cheine, octavo die termini predicti. Eredeti DL 47782. (Múz. törzsanyag, Jankovich) Kiadása: Kubinyi: AkO 179. (vö.: Kubinyi: Pótlék 11.); ÁÚO X. 466.; Urk Burg II. 335. A kelethely Kubinyi Ferencnél és Wenzel Gusztávnál Cheme, ám a valószínűbb olvasat a burgenlandi okmánytárban szereplő Chenie (vagy talán még pontosabban: Cheine, vö. RA 3211. sz.), amely azonosítható a Vas megyei Csényével. Az oklevelet a burgenlandi okmánytár 1300-ra keltezte, indoklás nélkül. Márk fia Miklós, Kemény serviense a 347. sz. DPM-ban is felbukkan. Mivel ezt a Miklóst és lócsi Mike személyét nem sikerült az egy jelzett forráson kívül más oklevelekben egyértelmű módon azonosítani, így a keltezési idő megállapításában egyedül Ják nb. Kemény fia Kemény személye szolgál támpontként, akit 1274 és 1338 között bukkan fel (a forrásokat lásd Engel: Genealógia, Ják nem 2. Rába-balparti főág 2. tábla: Ebed ága). A kibocsátó személyét még nehezebb meghatározni. Az igen ritka csényei kelethely semmiképpen nem egy állandó helyen székelő bírói testületre utal. Amennyiben az oklevél kelte tényleg az 1310-es évekre (esetleg korábbra) esik, akkor - figyelembe véve, hogy az Ebed-ághoz tartozó Ják nembeliek előszeretettel pereltek Kőszegi János és Kőszegi András előtt - a kibocsátót talán az ő bíróságukkal azonosíthatjuk. Ugyanerre utalhat még az is, hogy a hátoldalon lévő - sajnos igen halvány - pecsétfolt „lelóg'' az oklevélről, és nagy méretűnek (a hártyaszalagnak való kivágások mentén számolva talán 60 mm-nél is nagyobbnak) tűnik. Ha a mérés nem csal, akkor ez egyébként kizárja Kőszegi János unokáit, az 59-60 mm-es pecséttel rendelkező Miklóst (DL 91168.), és fivérét, a kb. 53 mm-es tipáriumot használó Andrást, és János felé tereli a gyanút, akinek a pecsétje 64-65 mm-es volt (András és János pecsétjére Id. a 347. sz. reg. komm.).
