Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 251 megidézték őket „ad vestram specialem presentiam", vagyis konkrétan Amadé, és nem az albírája színe elé. Az oklevél azt is elárulta, hogy a per Semse (Sempse) birtok miatt folyt (HO VII. 360-361.; vő. RP 327. sz.). Mivel a Rogate-vasárnap a húvét utáni 5. vasárnap, és ehhez két hétre (ad quindenam ipsius Dominice) adták a terminust, így pont pünkösdvasárnapra írtak elő megjelenést a feleknek. Az itteni DPM pedig egy nappal azelőtt, pünkösdöt megelőző szombaton kelt. Mivel a nevek teljesen azonosak, ezért biztosak lehetünk benne, hogy a két oklevél összefügg, és az egy nappal korábban megjelent peres felek ügyét az éppen Regécen tartózkodó Amadé nem akarta lefolytatni, ezért tovább halasztott, a kiadó tehát Aba Amadé. A pontosabb időpontot Pál albíró említése datálja, aki 1305-ben és 1307-ben bukkan fel, bár ez utóbbi alkalommal nem viceiudex, hanem iudex curie titulussal (AOkl 1.706. sz.; AOkl II. 161. sz.), de említik más forrásban is (AOkl III. 790. sz.). Pál hivatali elődje, János datálhatóan 1299-1300. évi oklevelekben tűnik fel (RP 317-318., 321. sz.; vö. még Szőcs: Nádori intézmény, Függelék 13. sz.). A jelen DPM tehát legtágabban 1301- 1311 közötti lehet. Amadé egyébként egy máj. 5-i (in vigilia b. Johannis ante portam) oklevelét szintén Regécen keltezte, és abban is Bogomer fia Seraphin ügyében intézkedett, ezért igen valószínű, hogy a két diploma ugyanabban az évben kelt. A datáció nem tartalmaz évet, de valami miatt minden kiadás, regeszta és említés 1307-re teszi (Id. DL-DF 5.1 DL 75052.; Sedlák: RDES I. 217.; AOkl II. 161. - ez utóbbi kettő nem azonosította a kelethelyet -, ÁMTF I. 134-135.), indoklást azonban sehol nem adnak. Olyan évvel ellátott (1307-re keltezett) oklevél sem ismert, amelyben az itteni ügy visszatérne, így a magunk részéről nem látjuk értelmét, hogy feltétlenül 1307-re keltezzük a regéci oklevelet. Ha mégis így van, és Amadé az itteni DPM-t is ebben az évben adta ki, akkor a napi kelet máj. 13., ami elvileg jól harmonizál egy máj. 5-i regéci tartózkodással. 274: [1273-1307.] jún. 25., Sár - Héder nb. Kőszegi János? Farkas mester az oklevélkibocsátó színe előtt igazolta, hogy köcski (de Kuchk) Dénes comes elégtételt adott neki a marhái elvétele, fivérének megsebesítése és egyéb, ellene elkövetett jogtalanságok ügyében. D. in Saar in crast. fest, nativ, b. Johannis bapt. Eredeti DL 47816. (Múz. törzsanyag, Szily) Kiadása: Urk Burg III. 256-257. A kiadás egy 1936-ban készült felvétel alapján dolgozott, és két helyen is szakadást jelzett a pergamenben, amely az eredeti oklevélen nincs ott, így az ott jelzett hiányokat nem kell figyelembe venni. Ezen kívül a 3. sor illatarum helyett illarum [siet] (értelmileg az illatarum a helyes), ill. a végén a datációból kimaradt a „festivitatis" szó. A kiadás 1233 körűire keltezte az oklevelet egyrészt a (szerinte) 13. század első felére utaló paleográfia miatt, másrészt mivel Gergely győri püspök egy 1233 körüli kiadványában megerősítette Dénest Köcsk birtokában (vö. Urk Burg 1.154.). Ám egyáltalán nem bizonyítható, hogy az ott felsorolt három, Köcsk települést (Kusoku) birtokló fivér közül (Micsa et Lampertus et Dionisius) Dénes azonos lenne az itt említett Dénessel. Mivel a 13. sz. első felében a DPM-oklevelek még nem voltak divatban, és az ilyen típusú igazolások is ritkák voltak, így a keltezést későbbre kell tenni. Az itteni Dénes inkább azzal a köcski Dénessel (Dyonisius de Kuchk) lehet azonos, aki az Anjou-kor első évtizedeiben bukkan fel (1311: AOkl III. 202. sz.; 1323 u.: AOkl I. 772-773. sz. közötti reg.). 1330-tól már a fiait emlegetik (1330: AOkl XIV. 402. sz.; 1335: AOkl XIX. 690. sz.; 1337: AOkl XXI. 12., 609. sz., stb.), ekkor valószínűleg már nem élt. Farkas mester máskor is perelt Dénessel: a kapornaki konvent keltezetlen, júl. 6-12. közötti napi kelettel ellátott (sext.fer. prox. ante fest. beate virginis Margarete) oklevele értelmében Héder nembeli János (magister Johannes filii Herrici báni) aug. 1-jére párbajt rendelt köztük, ám fogott bírák közbenjárására kiegyeztek olyan módon, hogy István fia Dénes Szent Margit 15. napja utáni pénteken (aug. 3. körül) kárpótolja Henrik fia Farkast (DL 47805.,
