Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
244 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 265: [1288-1306.] máj. 30.-jún. 27. - leleszi konvent Amadé nádor oklevele szerint [RP 324. sz.] Kuch fiai kötelesek pünkösd 15. napján 8 márkát fizetni az oklevéladó színe előtt kazsui (de Cozuh) László fiainak: Abrahámnak és Pongrácnak. A mondott határnapon Kuch fiai nem fizettek sem személyesen, sem mások révén, és nem is jelezték ennek okát a rájuk törvényesen váró László-fiak felé. D. quarto die term, prenot. Eredeti DL 99538. (Károlyi család nemzetségi levéltára, Pelejthey család Z. 13.) Kiadása: HO VII. 329.; Károlyi I. 32-33. A két kiadás közül a Károlyi-levéltár közli hibátlanul a szöveget, amely már a kiadót is beazonosította a hátlapi pecsét viaszmaradványai alapján („zárlatán kerek pecsét maradványaival, melynek köriratából még az S .. ON . E ........E LEL .. [S. conventus de Lelelz] betűk kivehetők"). A kiadvány által jelzett betűk jelenleg is láthatóak. Az oklevelet Amadé nádor hivatali ideje, ill. az itt szereplők életideje alapján 1288-1306 közé keltezhetjük (részletesen ld. az RP 324. sz. reg. kommentárját). 266: [1292,1305-1306.] okt. 18., Vaska - III. András vagy I. Károly király Foluyn fia Zoym, a királynéi népek jobbágya az oklevéladó színe előtt a maga, atyja és Morcolph nevű fivére nevében azt a bevallást tette, hogy 5 márkáért eladott egy zurdyn színű lovat az oklevéladó miles-ének, Istvánnak örökös birtoklásra, szavatolván Istvánt a lóval kapcsolatban. D. in Vasca in fest. s. Luce evang. Eredeti DL 47800. (Múz. törzsanyag) Kiadása: HOkl 60. A kiadás 1270 körűire keltezte az oklevelet. Felbukkan azonban 1300-ban egy bizonyos Foluyunu fia Arnold comes (Kubinyi: ÁkO 180.), és nem csak az apa ritka neve miatt gondolhatjuk őt Zoym fivérének, de a fehérvári káptalan 1309. évi levele testvéreknek is nevezi (ott Fobyna fiai) Zoymot és Arnoldot (AOkl II. 586. sz.), így - ahogy arra Hegyi Géza is felhívta a figyelmet kéziratos összeállításában - a keletet valamivel későbbre kell helyezni. A szövegben olvasható „nostro militi" megfogalmazás leginkább a királyi oklevelekre jellemző, túlnyomó többségében ott bukkan fel a „miles noster" megnevezés, bár kivételes esetben máshol is találkozhatunk vele, pl. Héder nb. Henrik nádor 1261. évi oklevelében („Benedicto et Jacobo militibus nostris", RP 126. sz.). Ezen DPM kibocsátója így elsősorban a mindenkori király lehet, esetleg valamilyen nagyobb hatalommal bíró oligarcha. Feltűnő, hogy a királyné emlegetése kapcsán a szöveg nem tett hozzá személyes kiegészítést (pl. a királyné, ti. a mi házastársunk, stb.), bár ez önmagában még nem zárja ki, hogy a király legyen a kiadó. A jelenleg már restaurált oklevél hátulján lévő pecsétfolt annyira elmosódott, hogy méretére még következtetni sem lehet, így a királyi sigillum nagy átmérője sem árulkodó. A kelethely, Vaska, Verőce megyében, Szlavóniában van. Amennyiben III. András adta ki a levelet, akkor csak az 1292. év jöhet szóba, akkor tartózkodott csak a király a Délvidéken a késő őszi időszakban (vö. RA 3892. sz., amelyben nov. 26-án egy Verőce megyei birtokügyben intézkedik, RA 3894. sz., dec. 26-án Zágrábban keltez. Direkt adat nincs az okt. végi délvidéki tartózkodásra, de az itinerárium állomásai egyedül itt illeszkednek harmonikusan egy ilyen kelethelyhez a bő egy évtizedes uralkodás folyamán). I. Károly országlása kezdeti szakaszában sokat „vendégeskedett" a Délvidéken szilárd híve, Csák nb. Ugrin territóriumán (Csukovits:
