Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 229 lop és Jakab apostolok tizenötödnapját [máj. 15.] követő hétfőn, majd rá egy hétre Rénold és társai jelenjenek meg a színe előtt, és mutassák be a káptalan erről szóló oklevelét. D. in Sár, sabb. prox. ante oct. S. Georgii mart. Eredeti DL 47828. (Múz. törzsanyag, Jankovich) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 70.; ÁÚO X. 467. A két kiadás közül Kubinyi Ferenc okmánytára adja vissza pontosabban a szöveget, amely az oklevélben több helyütt hibás és elnagyolt fogalmazású. A peres felek a Ják nemzetség Rába- jobbparti és Rába-balparti ágából valók (Engel: Genealógia, Ják nem 2. Rába-balparti főág 2. tábla: Ebed ága; Ják nem 3. Rába-jobbparti főág 2. tábla: Sitkéi). Az oklevél keltezését Karácsonyi János azzal az indoklással pontosította 1280 körűire, hogy „a perben említett személyek 1280 körül voltak mind életben, s úgy látszik, e levél Kőszeghy Iván nádor kibocsátványa, mert az ő birtokán Sárvárott kelt. Kőszeghy Iván pedig 1281-82-ben volt nádor." (HH 126-127. 56. sz.) Tegyük hozzá: Kőszegi nem csak 1281-ben, hanem 1287-1288-ban is nádor volt, és az ismert Sárvárott kelt diplomái mind ez utóbbi időszakból valók (Zsoldos: Archontológia 22.; RP 229., 231., 233. sz.). Ezen kívül az itt feltüntetett személyek még 1294-ben is biztosan éltek valamennyien (HO IV. 87- 88.). Az itteni levél lehetséges terminus ante quemje így 1302 novembere, amikor a vasvári káptalan előtt egy nemzetségi földosztást már az itt felbukkanó Jáknak az idősebb fiai intéznek a fiatalabb testvéreik nevében, amely egyértelmű jele annak, hogy maga Ják akkor már nem élt (AOkl I. 299. sz.). A terminus post quem szempontjából kérdés, hogy az itt saját ágának nevében felbukkanó János a balparti főág tagjai közül kivel is azonosítható: Trisztán (Terestyén) fia Jánossal, vagy az ugyanebben az időben élő Márton fia Jánossal (Engel: Genealógia, Ják nem 2. Rába-balparti főág 3. tábla: Csuna ága; ill. Ják nem 2. Rába-balparti főág 4. tábla: Sándor ága). Az előbbi esetben János apja Trisztán 1287-ben még élt, míg a második esetben Márton 1279-ben halt meg (lásd Engel: Genealógia id. rész). A post quemet óvatosságból 1279-ben és nem 1287-ben határoztuk meg. A kibocsátó személyét viszont véleményünk szerint Karácsonyi helyesen azonosította Héder nb. Henrik fia Jánossal, aki Sárvárott gyakran keltezett oklevelet - sőt, az Árpád-korban ő az egyetlen bírói hatóság, aki okleveleket keltezett ott (lásd Érszegi: Sárvár 85-86.). Egy Héder nb. András mester által szintén a Ják nemzetség perében Sárvárott kiadott levél kapcsán ugyan felmerült, hogy 1294-ből való lenne (HOkl 143., vö. DL 47784.), ám az ott feltüntetett személyek, és András mester egyéb, keltezett kiadványai alapján (pl. DL 49602., 40372., 1993., stb.) ezt is egyértelműen az 1310-es évekre kell helyezni (Héder nb. András Kőszegi János nádor unokája volt, lásd Engel: Genealógia, Héder nem 4. tábla: Kőszegi és Rohonci). András győri püspök 1293. évi oklevele is elárulta, hogy egy peres ügyben az itt felbukkanó Rénoldnak és Jáknak Kőszegi János fogta a pártját (Urk Burg II. 277.), miközben már korábban is ő állt Rénoldék mögött Csépán és Lőrinc ágával szemben (ld. 128. sz. reg.) - életszerű tehát, hogy Rénoldék előtte fogják perbe Csépánékat. 245: 1302. máj. 2. - egri káptalan? (vagy jászói konvent?) Az Ung megyei németi nemesek (nobiles de Nempty de Wng): Mykoucha fia Illés a maga és fivére: Mihály fia János nevében, továbbá Bolosey fia Miklós a maga és fivére: Beud nevében az oklevéladó színe előtt megjelenve hozzájárulásukat adták, hogy rokonuk: ungi (de Wng) Buda fia István eladja a Radvánpatak (Ro- dowanpothoká) nevű földjét. D. in crast. oct. b. Georgii mart. a. D. 1302. Eredeti fényképmásolata: DL 83156. (Bárczay család 1. 3.) Kiadása: Sedlák: RDES1.77. Regesztája: AOkl I. 209. sz.
