Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
210 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek tokáik voltak, és nem Verbicéhez tartoztak. Ha leteszik, akkor a földek legyenek az övéké mint öröklött birtokok, és László privilégiuma veszítse érvényét, máskülönben Miklósé legyenek az oklevél értelmében. Az esküt követően a felek azon a napon, amelyiken akarnak, menjenek ki a földekre, és állítsák fel a határokat, majd térjenek vissza az oklevéladó színe elé, és mutassák be a káptalanok és a konvent okleveleit az eskü lefolyásáról, és a határok leírásáról. D. Bude in dominica Palmarum a. D. 1299. Átírta: szepesi káptalan 1299. máj. 17.: DL 65258. (Szent-Ivány család 14.); ennek 18. sz. végi másolata: SNA, Szepesi káptalan hiteleshelyi levéltára: Protocolla 40.133. B. 134. A. (DF 257964.) Kiadása: RA 4229. sz. Regesztája: Húscava: Kolonizácia Liptova 83.; Szent-Ivány cs. 19. sz. A kiadót egyrészt az átíró oklevél közli (in memorialibus litteris excellentissimi domini nostri Andree Dei gratia illustris regis Hungarie), másrészt említi III. András is egy szintén 1299. ápr. 12-én kelt oklevelében (RA 4230. sz.), a saját kiadványaként határozva meg. 214: 1299. máj. 1. - egri káptalan A kibocsátó korábbi memoriális oklevele értelmében [212. sz. reg.] elküldte embereit: agárdi {de Agaar) Pált és tompái {de Tunpa) László papokat egyik részről várdai {de Warada) Aladár fiaival: Lászlóval és Pelbárttal {Prewarth), másik részről Gábor comes fiaival: Miklós mester szatmári {de Zathmar) főesperessel és fivéreivel: Tamással és Jánossal, akiknek a jelenlétében a felek böjtközép napján kimentek először Márok {Mark) földre, majd a másikra, amely az oklevélben benne van, és miután mindazt teljesítették, ami az oklevélben áll, a papok visz- szatérve az oklevéladó színe elé a következő bevallást tették. Mikor a mondott napon kimentek a felek Márok földre, akkor az oklevél értelmében Aladár fiainak az esküjükkel megerősítve a föld nyugati, Papi és Fejércse {Popy et Feyrche) felőli részén kellett a határokat felemelni, ám Tamás és János a béke érdekében elengedve az esküt, átengedte nekik a határjelek felemelésének jogát. A határt az oklevéladó emberé járta meg Lászlóval és a Gábor fiait képviselő Othmar co- messzel együtt, amely határok a következők: Somospatak {Sumus Pothok); Szipa {Zypoa) folyó, András rekesztéke {clausura) felett; egy Monymulató {Monmulo- tou) nevű domb melletti berek Papi falu határánál; egy tó melletti árok; Osztró {Strou) folyó melletti tó, a Mic {Mych) folyó rekesztékével; út; Pázmányrekettye {Paznan Rekethya) nevű gyümölcsös; Mic folyó; Holt-Mic {Holuthmych) folyó; tó melletti erdő; Kismeződ (Kusmezeud); Szipa folyó melletti Hulmuch nevű domb. Ezen határoktól nyugatra Aladár fiai, keletre Tamás, János és örököseik birtokolják a földet. A mondott korábbi oklevél értelmében ezután Surány {Suran) földet kellett két egyenlő részre osztani, ám a felek a határjárás előtt úgy egyeztek meg, hogy Tamás és János eskütétele nélkül a földet a fentebb mondott határoktól nyugatra Aladár fiai és örökösei, keletre pedig Tamás, János és örököseik birtokolják örökjogon. Az oklevéladó színe elé rendelt László és Othmar ugyanerről számolt be. D. in oct. b. Georgii mart. a. D. 1299.
