Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
A „Damus pro memoria" oklevéladás 19 Végezetül vizsgáljuk meg, hogy a DPM-oklevelekre milyen közlendő jellemző tartalmilag. Hegyi Géza a stílus kapcsán annyit írt erről, hogy „közlendőjük csak ideiglenes érvényű volt, többnyire egy-egy jogi folyamat valamelyik közbeeső szakaszát (pl. perhalasztás, fizetési bizonylat, előzetes egyezség) foglalták írásba emlékeztetés céljából".40 A megállapítást nagyvonalakban itt is helyesnek tarthatjuk. Mind a királyi, mind az egyéb bírói oklevelek között túlnyomó többségében ítélet közbeni leveleket találunk (perhalasztás, bírság kiszabása, utasítás a feleknek vagy egy hiteleshely részére, meg nem jelenés konstatálása, stb.), a 367 oklevélből 227 sorolható ide (szűk 62%).41 Ezen kívül gyakori az is, hogy az oklevél valamit igazol, esetleg egy megegyezést írásba foglal (25 királyi42 és 52 egyéb bírói43 oklevél ilyen, a teljes anyag szűk 21%-a). A hiteleshelyi oklevelek esetében is gyakori a per közbeni segédkezést tanúsító oklevelek kiállítása (18 esetben),44 illetve még ennél is gyakoribb, hogy rögzítették az elébük járuló felek bevallását (37 esetben).45 Érdekes kérdés, hogy egy ilyen, pl. birtokfelosztást rögzítő bevallás DPM-formában kiállítva mennyire számított örökérvényűnek. A legtöbb ilyen hiteleshelyi levelet jegyző egri káptalan a 13. század második felétől kezdve kétféle pecsétet is használt párhuzamosan. A „hagyományos" (és a század folyamán többször is cserélődő) káptalani pecsétje mellett volt egy kisebbik pecsétje is,46 és a DPM-okleveleket kivétel nélkül mindig ezzel a pecséttel erősítette meg, nem pedig a nagyobbikkai, amelyet függőpecsétként is használt. Szintúgy nem egyszer előfordult, hogy a DPM-oklevelek végén az egri, vagy más káptalan arra hivatkozik, hogy majd privilégiális formában is kiállítja ugyanezt a felek részére, vagy az egyezséget ők kötelesek megerősíteni egy általuk kiadott privilégiummal is.47 Mindez arra utal, hogy a DPM-okleveleket látszólag nem tekintették örökérvényű40 Hegyi: Marosvásárhely első említése 178. 41 A királyi-királynéi oklevelek: 5., 14., 17, 24-25., 29-30., 40-41, 69., 93., 96., 117, 130-131., 133134., 161., 164., 177, 208., 213., 219., 246., 282. sz. Az egyéb világi és egyházi bíróságok ilyen oklevelei: 2., 4., 10-13., 15-16., 19., 23., 32., 37-39., 43-45., 50-55., 57, 59-60., 62-63., 65-67, 70., 74., 78-80., 82., 85-90., 95., 101-104., 106., 109-112., 114-116., 118-124., 126-127, 129., 135-136., 138-139., 143-148., 150., 152-153., 155-158., 160., 162., 165-167,170-172., 174., 180., 183., 186., 191., 193-194., 196-197,199., 203-204., 211., 215., 217-218., 221., 223., 227,229-231., 233., 237,239-241., 244., 248-249., 251., 258-260., 263-264., 269., 271., 273., 275-281., 284-285., 287, 290-300., 302305., 307-312., 315-326., 328-331., 334, 336., 338-340., 343-344., 346-347, 349-353., 355-356., 358-361., 364-369. sz. 42 7,9., 20-21., 26-28., 31., 34., 42., 46., 49., 58., 64., 99., 131., 137,175., 184., 222., 226., 236., 257,266. sz. 43 1., 3., 35-36., 56., 61., 68., 71-73., 76., 81., 91., 97,107,113., 125., 128., 149., 159., 163., 176., 182., 187, 189-190., 195., 205., 207, 209., 220., 224-225., 234., 242., 246., 252-253., 256., 262., 267, 274., 283., 289., 301., 306., 314., 341., 348., 354., 357,363. sz. 44 22., 33., 77,92., 151., 179., 198., 201., 216., 228., 235., 238., 242., 261., 265., 272., 327,345. sz. 45 75., 83-84., 94., 98., 105., 108., 141-142., 154., 168-169., 173., 178., 181., 185., 188., 192., 200., 202., 206., 210., 212., 214., 232., 245., 247, 250., 254-255., 270., 286., 288., 313., 332., 337,342. sz. 46 Ld. a 83. sz. reg. kommentárját. A fehérvári káptalan is használt egy kisebb pecsétet a memo- riális okleveleihez. Körirata ,,S(igillum) memoriale capituli ec(c)l(es)ie Albensis" volt. Soly- mosi: Székesfehérvári káptalan 111. 98., 188., 202., 254., 270., 286. sz.; egy nem hiteleshelyi kiállító ugyanígy: 357. sz. 47
