Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 18 7 Átírta: budai káptalan 1369. okt. 8.: Heves Megyei Levéltár, Egri székesfőkáptalan magánlevéltára 17.1.1. 4. (DF 210540.) Kiadása, fordítása: Heves 80-81. Regesztája: Sugár: Borsodi oklevelek 385. sz. A kibocsátót az átíró oklevél határozta meg (exhibuit nobis tres litteras ... duas honorabilis capituli ecclesie Agriensis). A másik átírt, itt is említett DPM-oklevelet Id. a 173. sz. regesztában. 186: [1296.] nov. 14., Buda - Márton alországbíró Kemyn comes az ura: Barleus Budán székelő alnádor és annak fivére: Iruzlaus mester nevében Mindenszentek nyolcadától kezdve 7 napon át várakozott az oklevéladó színe előtt a megidézett kálnai (de Kalnany) Mihály fia Mihály és annak fia: István ellenében, akik nem jöttek és nem is küldtek senkit, ezért bírsággal tartoznak, ha nem tudják magukat kimenteni. D. Bude sept, die oct. predict. Eredeti DL 49010. (Bossányi család A 24.) Kiadása: HO VI. 435. A kiadásban 5. sor: Kaluany helyett Kalnany. Az itteni perre István alországbíró 1299. jan. 2-i levele utal, amely szerint Iruzlaus pozsonyi udvarispán a maga és fivére: Barleus képviseletében (akit már nem nevez alnádornak a szöveg) bemutatta István alországbíró, és más, korábbi alországbírók több oklevelét (exhibuit nobis litteras quam plures nostras videlicet et aliorum vice iudicum curie regie), amelyekben kálnai (de Kalna) Mihály fia Mihályt és fiát: Istvánt összesen ötször marasztalták el bírságban az adott terminusra való meg nem jelenése miatt (HO VI. 437). Mindezek alapján- a budai kelethely figyelembe vételével - az itteni, hasonló tárgyú oklevelet is valamelyik alországbíró adhatta ki, kérdés, hogy melyik. Zsoldos Attila 1296-ra helyezte a diplomát, egyrészt az itt idézett kiadványra utalva, amely biztosan 1299 elé keltez, másrészt amiatt, hogy Divék nb. Barleus Csák nb. Máté familiárisa volt, „így kézenfekvő arra következtetni, hogy Barleus Csák nb. Máté budai alnádora volt, s ez esetben az oklevél csak 1296-ban kelhetett". Mindez összevág azzal is, hogy Barleus fivérét, Iroszlót más későbbi oklevelekben már különféle tisztségekkel emlegetik (1297-től liptói officiális, 1298-1299 folyamán pozsonyi curialis comes volt), itt viszont csak az egyszerű „magister" titulusa szerepel (Zsoldos: Archontológia 24. 106. jz.; ld. még: Kristó: Csák Máté tartományúri hatalma 48-50.). Bár a jelen DPM hátulján lévő pecsétfolt nem mérhető egyértelműen, mindezek alapján nagy biztonsággal köthetjük az 1296 novemberében hivatalban lévő Márton alországbíróhoz. Mivel István 1299. évi hivatalviselését megelőzően Márton és Benedek is alországbírók voltak, sőt, Benedek előtt maga István is első ízben (Zsoldos: Archontológia 36.), így az 1299. évi, István által kiadott oklevél nem tévedett akkor, amikor a saját magáén kívül más országbírák leveleiről beszélt, többes számban. Márton alországbíró mellett szól az is, hogy - bár mint említettük, a pecsétfolt nem mérhető le egyértelműen a kiadványon- biztosan egy kisebb méretű körpecsét volt. Márton sigilluma egy kb. 33-35 mm-es körpecsét volt (DL 50552., DL 89261.), míg István alországbíró pajzs alakú tipáriumot használt. Benedek alországbíró pecsétjét nem ismerjük, ám akkor az oklevél keltezési ideje csak 1298 novembere lehetne, és ez esetben Barleus Péc nb. Apor „dunáninneni" nádor budai alnádora lenne, ami Csák Máté familiárisa esetében eléggé szokatlan, lényegében lehetetlen helyzet volna.
