Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
152 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek rémi püspök ellenében, aki nem jött és nem is küldött senkit, ezért a püspök addig nem idézheti perbe újra Konrádot, amíg a korábbi bírságot meg nem fizeti. D. Bude sept, die term, prenot. Eredeti SNA, Rod Révai - spolocny archív, 2-6, Gyulay 2. 37n. (DF 259778.) Kiadása: HO VII. 305. Benedek veszprémi püspök 1289 közepétől viselte hivatalát (Zsoldos: Archontológia 101.), így a legkorábbi szóba jöhető év 1290. Az oklevél nagy valószínűséggel összefügg azzal az 1291-1296 között zajló persorozattal, amelyben Konrád és Benedek püspök, valamint a káptalan szerepel, és Konrád tartozik nem kevés bírsággal a püspöknek, ami miatt 1296-ban véglegesen le is foglalták két birtokát (170. és 177. sz. reg.). Ezt a DPM-t vélhetően még a persorozat kezdetére tehetjük, amikor Pál, Marcell és Márton alországbírók előtt zajlott az ügy (a pertörténetre ld. az idézett két oklevelet). Az alországbírói kiadót a budai kelethely is erősíti, amely az ő székhelyüknek számított 1292 második felétől. Az oklevél hátulján lévő 37 mm-es körpecsét viaszmaradványai Marcell pecsétjéhez tartoznak (DL 90763.), így a kiadót vele azonosíthatjuk. Ez a keltezést is leszűkíti 1293-ra. 140: 1293. júl. 14., Buda - III. András Per támadt egyik részről Szerafin mester, az esztergomi (de Strigoniő) Szent György egyház prépostja, másik részről Baas mester fia Péter között Zseliz és Mikola (Setez et Mycula) nevű földjeik határjeleinek lerombolásáról, amelyben végül a következőképpen egyeztek meg. Miklós fia Pál comes, Been comes fia László és egy harmadik megyebeli nemes, akit Pál és László választ, kimennek az esztergomi káptalan tanúságával Szent Jakab nyolcadának másnapján [aug. 2.] a Zselizet és Mikolát elválasztó határokhoz, és hitükre felemelik az új határjeleket úgy, ahogy azok az atyáik idején is álltak. Ezen felül Péter tartozik Szerafinnak adni egy 70 királyi holdnyi határmenti részt a saját Mikola nevű földjéből a Lukatető (Lucatheteu) nevű helytől egészen a Sár (Saar) tóig terjedően, az ország szokásjoga értelmében. Ha ezt nem akarná odaadni, akkor a duplájával fog tartozni. Ezek után a felek állítsanak ki oklevelet az esztergomi káptalannál, hogy a föld vagy a határjelek ügyében semmilyen ellentét nem lesz közöttük. D. Bude in crast. b. Margarete virg. a. D. 1293. Átírta: Esztergomi káptalan 1293. okt. 15.: DL 86874. (Esterházy család hercegi ága, Repositorium 96.1. 2.) Kiadása, regesztája: RA 3937. sz. A kiadásban igazítandó: 5. sor: homo de eadem helyett homo bonus de eadem; 11. sor: locum Saar helyett lacum Saar: 14. sor: quia helyett quod. A kibocsátó személyét az átíró oklevél említi (memoriales litteras ... Andree tertii Dei gratia illustris regis Hungarie), illetve tartalmilag átírja Márton alországbíró is 1293. szept. 12-én, aki szintén királyi oklevélként határozza meg (iuxta continentiam litterarum domini regis habitarum informa compositionis inter partes), ld. 146. sz. reg.
