Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
138 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek az oklevelet Fejér kiadása nyomán, Id. CD IV/3. 428-429.). A jelen oklevelet tehát 1259 és 1289 között adták ki. Mivel itt egyszerre merül fel egy nyugat-magyarországi és kelet-magyarországi birtok ügye (a birtokok Komárom és Borsod megyében fekszenek, ld. ÁMTFI. 754.; II. 405.), ezért valószínűleg a per nem az országfelosztás idejére (1262-1270) esett, amikor az idősebb és ifjabb király bíráinak csak a saját országrészük felett volt fennhatóságuk. A vasvári kelethelyű oklevél hátulján egy kb. 42 mm-es pecsétfolt látható. A peres feleknek, akik a Koppán nemzetségből kerültek ki, egyáltalán nem volt birtokuk Vas megyében (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 785- 788.), ezért nem valószínű, hogy akár a mindenkori vasi ispánt, vagy a Vasvárt érdekszférájukban tartó Kőszegieket kell a kiadóban keresnünk - a feleknek semmi okuk nem lett volna pont Vasvárra vinni az ügyüket. így inkább egy nem állandó jelleggel, csak éppen akkor a környéken tartózkodó bírói hatóságra gondolhatunk. Az itteni oklevéladó a káptalani tanúság mellett a saját részéről kirendelt személyt, alapi Pétert királyi embernek (homine domini regis) nevezte, amely jellegzetesen országbírókra, vagy a 13. sz. második felében még inkább alországbírókra jellemző szófordulat, hiszen más bírói hatóságok a saját emberüknek (homo noster) szokták nevezni a káptalan mellett eljáró személyt a saját oklevelükben. A pecsétméret kicsiny volta miatt leginkább az alországbíróra gondolhatunk. Az ismert alországbírók közül a pecsétméret pontosan egyezik az 1280-1281-ben hivatalát viselő István alországbíró pecsétjével, aki ráadásul nem csak Budán keltezett oklevelet (DL 76160. vö. Zichy 1.45.; 89. sz. reg.). Az azonosítás mégsem lehetséges, mert ebben az esetben az archontológiai adatok alapján csak az 1280. év jöhetne szóba, és 1280. nov. 22-én István alországbíró a Borsod megyei Szihalom településen tartózkodott (89. sz. reg.), nov. 23-án (a jelen DPM kiadási napján) pedig in villa Batur, amely a Heves megyei Bátorral azonosítható (Zichy I. 45., az azonosításra ld. a 89. sz. reg. kommentárját). Bár az alországbírói kibocsátó tűnik a legvalószínűbbnek, olyan más tisztségviselőről nem tudunk Istvánon kívül, akinek a pecsétje hasonló méretű lenne, de ez nem kizáró ok, hiszen igen sok alországbírói sigillumot nem ismerünk, sőt, valószínű, hogy a korabeli alországbírók egy jó részének még az említése sem maradt fent. Az itt felbukkanó személyek egy másik perére ld. a 116. sz. regesztát. Egyébként két másik, valószínűleg alországbírói DPM hátulján (amelyek közül az egyik Hont megyében, a másik Budán kelt, de Vas megyei vonatkozásúak, tehát a felek ott kezdhették meg a pert), szintén egy ugyanekkora pecsétfolt található (119-120. sz. reg.). Nem lehetetlen, hogy a három oklevelet ugyanaz a személy adta ki. 122: [1250-es-1280-as évek] jan. 26-febr. 1., Eger - egri prépost Tamás középnémeti pap köteles böjtközépkor tisztítóesküt tenni két másik pappal arról, hogy mindig igazságosan és törvényesen járt el abban a perben, amely Edus mester, az oklevéladó egyházának a kanonoka, ill. bölzsei Nicolet és András között folyt, és amelynek ő a poroszlója volt, úgy az idézések, mint más téren, végül a két pap is esküdjön Tamás lelkére. Eredeti fényképe: DL 84232. (Bárczay család 1. 30.) Az oklevél szövege: Datum pro memoria, quod in medio Quadragesime proximo venturo Thomas sacerdos de Kuzepnemti debet purgare se cum duobus sacerdotibus super eo, quod in causa, que inter magistrum Edum canonicum ecclesie nostre ab una parte, et inter Nicholet et Andreám de villa Belse vertitur ab altera, cuius pristaldus ipse erat, semper iuste et legitime processerit tam in citationibus, quam in aliis, tamen dicti duo sacerdotes iurabunt in animam Thome sacerdotis memorati. Datum Agrie, feria tertia proxima post conversionem sancti Pauli.
