Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
i A „Damus pro memoria" oklevéladás 13 a damus pro memoria promulgációt,24 igaz, ez nem volt kötelező, más szavakkal is utalhattak az „emlékezetre".25 A kortársak tehát nem azt tekintették memo- riális oklevélnek, amelyik kizárólag az erre utaló szavakkal kezdődött a kiadó megjelölése nélkül, hanem bármilyen olyan kiadványt, ami néhány bizonyos promulgációfajtát tartalmazott. Ezért lehet helytálló a modern szakirodalomban is, ha „damus pro memoria-oklevélnek" nevezik az ilyen közzététellel rendelkező oklevelet a kibocsátó feltüntetésétől függetlenül, hiszen ezzel a korabeli kategorizálást követik. Ennek ellenére - mint jeleztük - a továbbiakban csak a szűkebb értelemben használjuk a DPM-oklevél megnevezést. A stíluselnevezésként is használt háromszavas promulgáció összesen kétféle formában fordul elő: „datum" és „damus pro memória". A különféle oklevélkiadások többször is használják a „datur pro memoria" formát,26 ám ezek mindegyike téves olvasat: a fenti forma valójában egyszer sem mutatható ki egyértelműen. Ezen kívül, mint említettük, két alkalommal „memorialis, quod" szavakkal kezdődött az oklevél. A „damus" és a „datum" kifejezések között jelentésben érdemi különbség nem volt, és kb. 2/3-1/3 arányban oszlottak meg a „datum" szókezdet javára.27 A szakirodalomban már régebben is felmerült, hogy ne csak egyedileg foglalkozzanak egy-egy példánnyal, ami éppen a szerző figyelmének látókörébe került, hanem összefoglalóan elemezzék a stílust. Már a 19. század végi nagy pozitivista forrásgyűjtések idején a Zichy család zsélyi levéltárának átvizsgálásakor azt írta a jelentésében Véghely Dezső, hogy „»Datum« - »damus pro memoria« kezdetű okmányt igen sokat találtam, s tartalmuk, de különösen diplomaticai méltánylásukról külön értekezésben szándékom szólam."28 Az ígért értekezés ismereteink szerint nem került publikálásra, ám a Zichy Levéltár kiadott anyagában közölték az összes ilyen típusú - valóban tekintélyes mennyiségű - oklevél teljes szövegét.29 Mályusz Elemér 1967-ben a ma24 Néhány kiragadott példa: DL 93903. (hátlapi feljegyzés); DL 69621. (hátlapi feljegyzés); ÁÚO III. 265-266., IV. 205. (utalás és átírás); RP 321. sz. (hátlapi feljegyzés); ÁÚO X. 428-429. (hátlapi feljegyzés); Zichy II. 604., vö. AOkl II. 225., 267. sz. (utalás és átírás); Szatmár megye 233. sz. (hátlapi feljegyzés) 25 Pl. ÁUOI. 89-90. (az oklevél 1287-ből való, ld. Zsoldos: Archontológia 186.); ÁÚO VII. 3., VIII. 505-506.; RP 152. sz. (mindegyik esetben a hátlapi feljegyzés vagy az utalás: memoriales, a promulgáció: memorie commendamus/commendantes) 26 Pl. PRT II. 308. = ÁÚO II. 316. (8. sz.); ÁÚO X. 461. (16-17. sz.); ÁÚO X. 463. (25. sz.); ÁÚO XII. 668. (56. sz.); CD VIII/4. 647. (59. sz.); ÁÚO X. 456. (61. sz); ÁÚO XII. 674. (66. sz.); ÁÚO IX. 289. (83. sz.); ÁÚO IX. 291., vö. Kállay 1.16. sz. (84. sz.); ÁÚO IV. 275. (105. sz.); ÁÚO X. 459. (138. sz.); HO VII. 234. (141. sz.); ÁÚO XII. 549. (149. sz.); ÁÚO XII. 600. (176. sz.); ÁÚO XII. 630. (200. sz.); ÁÚO X. 398. (238. sz.); АО I. 75. (254. sz.); ÁÚO X. 466. (279. sz.); CD VIII/4. 646. (285. sz.); ÁÚO X. 468. (347. sz.) 27 Egészen pontosan a 369 ismert DPM-oklevélből 2 „memorialis" volt, egy esetben nem megállapítható a szókezdet a pergamen sérülése miatt. A maradék 366 esetből 120 a „damus", és 246 a „datum". Ennek okaira, és bizonyos, ebből következő összefüggésekre alább visszatérünk. 28 Zsélyi bizottság 603. 10., 30., 43-44., 58., 72., 75-77, 79., 87, 89-90., 111., 118., 124., 151-153., 155., 180., 192-193., 201., 212., 214., 220-221., 225., 233., 267, 293., 304., 320-321., 328., 333., 352-353., 363. sz. (ossz. 40 ok29
