Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 129 marcas recipere tenebitur a Paznano et a fratribus suis memoratis terminis perf ipsum prepositum et conventum de Lelez assignatis. Datum in crastino octavarum nativitatis in beate Virginis. Et eodem die Micow et Cepan tenentur exhibere litteras super facto Altolpotok. Hátulján: Pro Petro et Paulo contra Paznan eet fratres suos' ad secundum diem octavarum sancti Mychaelisj!]. a a szót a Stephani-ból javították átb utána kihúzva: magister Achylles, procuratoriis M. palatini с utána kihúzva: Mauritiusi?) d az oklevélben „kampós" rövidítéssel, pro-nak írva e sor fölé beszúrva f két p-vel írva A többször javított és zavaros oklevél a főszövegben Szent Miklós nyolcadának másnapját szabta határnapként, ám a hátulján lévő, ugyanazon kéz által írt összefoglalóban Szent Mihály szerepel. Hogy melyik a helyes, nem tudni, Szent Mihály nyolcadának másnapja mindenesetre közelebb esett az oklevél kiadási dátumához, és a felek akkor kb. 3 hétre kaptak volna határnapot az esküre, míg a másik esetben 3 hónapra. Az előbbi, szűk egy hónapos határidő jóval gyakoribb, így valószínűleg a hátoldali feljegyzés a jó, bár a decemberi határnap sem elképzelhetetlen. Az alperesek a Hontpázmány nemzetség Ugocsai (Újhelyi) ágához tartoztak (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 678-681.; Engel: Genealógia, Hontpázmány nem 11. Ugocsai ág 3. tábla: Fancsikai; Wertner: Magyar nemzetségek II. 56. 11. melléklet: Fancsikai, Lázár, Újhelyi és Zoárdffy ág). Ugyanide tartozott az oklevél végén említett Mikó és Csépán, akik az itteni fivérek unokatestvérei voltak (ld. uo.). Mindez az 1270-1300 körüli időkre teszi az oklevelet, ám pontosabb meghatározásra is lehetőség nyílik. A fivérek felsorolásakor ugyanis később kihúztak egy részt, az eredeti mondat így hangzott: „ex altera magister Achylles, procuratoriis M. palatini, Paznan, Mychael et Mauritius(?) filii Feleciani". Az itt említett Achilleus (Ehellős) tényleg Felicián fia volt, Pázmán és Mihály fivére, sárospataki plébános, amely (a már előtte is viselt) magiszteri címét indokolhatja. A kihúzott rész szerint ő egy bizonyos „M" nádor ügyvédvalló levelével jelent meg. Hogy miért törölték Achilles és Móric nevét az oklevélből, nem tudni, de az biztos, hogy a kiadása egybeesett egy latinul M betűvel kezdődő nádor hivatalviselésével. Az 1270-1272 közötti Mojs, az 1278-1280 és 1282-1283 közötti Csák nb. Máté, az 1286-i Aba nb. Mákján, az 1291-1292 közötti Szentemágócs nb. Mihály, és az 1296-1297-ben hivatalt viselő (másik) Csák nb. Máté jöhet szóba (Zsoldos: Archontológia 20-24.). Mivel a felek Ugocsa megyeiek voltak, а III. András alatti Mihályt és Mátét rögtön ki is zárhatjuk, mert ők a nádori hivatal megosztása idején mindketten a „dunáninneni", vagyis a nyugat-magyarországi országrész felett bírtak fennhatósággal, és ott is tartózkodtak, nem valószínű, hogy egy kelet-magyarországi perben tőlük kértek volna ügyvédvalló oklevelet. Mojs és Csák nb. Máté szintén rendszeresen Nyugat-Magyarországon tartózkodott, viszont az Aba nemzetséghez tartozó Mákján északkeleti vonzáskörzettel bírt, és 1286 októberében egyenesen Sárospatakon keltezett oklevelet (RP 226. sz.). Mivel 1285 és 1287 kora őszén is más volt már a nádor, így ennek az oklevélnek a kiadását 1286-ra tehetjük. A jelen DPM hátulján egy nagyméretű, a hártyaszalagoknak való kivágások mentén számolva kb. 63 mm-es pecsét foltja található. Ez kisebb mint az uralkodócsalád tagjainak pecsétjei, de mindenképpen nagybáróra utalnak. Furcsábbá teszi a helyzetet, hogy az 1286 őszén a környéken bíráskodó Aba nb. Mákján nádor pecsétje szintén kb. 63 mm átmérőjű volt (Körmendi: Aba nemzetség címerváltozatai 119. 5.1.; vö. DL 57220.). Hogy ki volt az országbíró ebben az évben, arról még sejtésünk sincs (Zsoldos: Archontológia 35.), ahogy a legtöbb más, szóba jöhető méltóságviselőről sem. Az egyetlen probléma, hogy a szöveg harmadik személyben beszélt Mákján nádor ügyvédvalló leveléről. Mivel az oklevél leginkább elnagyoltan megírt, többször javított, ám végül megpecsételt fogalmazványnak tűnik, valószínű, hogy mégis a nádori pecsét került rá a végén, és ő a kiadó, csak a scriptor figyelmetlenül és vázlatosan fogalmazott (és a vonatkozó részt végül ki is húzta). Tény, hogy a nagyobb méltóságviselőket még csak nem is ismerjük ebből az időből, és az is lehet, hogy egy nem ismert bíróról van szó, akinek hasonló méretű volt a pecsétje, de a keltezési
