Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 105 Petriket és Enchik-et a faluban elfogták és elhurcolták, hogy megölessék őket. Továbbá a dúlás másnapján Guda, Tamás, Saul, Welich, Máté és Gold visszatértek a faluba, és elvittek mindent, ami még ott maradt. Ezzel szemben István comes mindent tagadott, egyedül azt ismerte el, hogy Petrik halálának ügyében már kiegyezett ellenfeleivel. Az oklevéladó ezért elrendelte, hogy Bither comes Szent Márton nyolcadán [nov. 18.] állítson tanúkat az esztergomi káptalan előtt vádjának igazolására, majd a tanúállítás 15. napján [dec. 2.] a felek ismét jelenjenek meg a színe előtt, és Bither mutassa be a káptalan oklevelét a tanúk nevével és vallomásával. Továbbá ugyanezen a napon István comes is mutassa be oklevelét, ha van neki ilyen, arról, hogy Petrik halálának ügyében már kiegyezett Bither-rel, és akkor majd az oklevéladó dönteni fog a perben. D. Bude in quind. s. regis Stephani. Eredeti DL 66073. (Családi levéltárak, Balassa család 32.) Kiadása: ÁÚO V. 180-181. Regesztája: Balassa 47. sz. A kiadásban javítandó: 180. old. 3-4. old. egerit helyett egit; 181. old. 1. sor: Paulo helyett Saulo; 6. sor: abduxisset helyett adduxisset; 8. sor: Paulus helyett Saulus; 12. sor: dixerit helyett dixit; 13. sor: omnino helyett esse. Az oklevelet a regeszta indoklás nélkül 1280-ra keltezte, valószínűleg azért, mert a hártyára egy újkori kéz ezt az évszámot írta rá ceruzával. A jelzett évre azonban közelebbről semmi nem utal, és a per sem tér vissza más, ismert oklevelekben. Mikó fia Biter 1250 és 1297 közötti forrásokban bukkan fel (Balassa 11., 57. sz., vö. Engel: Genealógia, Zólyomi rokonság 1. tábla). Az alperes Márton fia István nemzetségi hovatartozása nem egyértelmű. Bár servienseinek száma alapján legalább egy középbirtokos nemesnek gondolhatjuk, az ismert nemzetségi tagok közül esetleg a Hontpázmány nb. Márton fia István lenne ide vonható (Engel: Genealógia, Hontpázmány nem 15. Pásztói ág; vö. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 690-691.), aki Hont megye déli részén, Kemence és Bernece környékén volt birtokos, de még ez is elég messze esett a Trencsén megyei Zsolnától, így valószínűleg nem róla van szó. Az oklevél hátulján egy kb. 37-38 mm-es körpecsét nyomai láthatóak. A budai kelethely és a pecsét viszonylag kicsi mérete legvalószínűbben egy alnádori vagy alországbírói kibocsátóra utal, esetleg más, nagyobb báróra (de semmiképpen nem a királyi család tagjaira). Biter comes 1281-1282 körül pereskedett Olivér alországbíró előtt is (Balassa 49. sz.). Az 1270-80-as évek fordulóján még nem feltétlenül kelteztek az ország- és alországbírók Budán, bár gyakori kelethelynek számított (Szőcs: Kinek az embere 253-254.), így nem zárható ki, hogy az oklevelet tényleg egy ilyen méltóság viselő adta ki, de a közelebbi keltezés hiánya miatt ennél több nem állapítható meg. 86: [1250-es évek-1280.] szept. 5., Ercsi - ? Szent István 15. napján [szept. 3.] Farkas az ura: Koyl fia Péter nevében megigényelt egy Bölzse (Belse) nevű földet Iván (Joan) és Micol ellenében, azt állítván, hogy ők a földet Péter adományából birtokolják 8 éve. Ezzel szemben Iván és Micol azt állították, hogy a földet úgy vásárolták bizonyos telepesektől (a quibusdam hospitibus), és erről be tudják mutatni az egri káptalan oklevelét. Mivel Farkas szavai nem cáfolták és nem is erősítették meg az oklevelet (ipsas litteras verbo Farcasii non faciamus falsificari nec iustificari), ezért az oklevéladó elhalasztotta a pert Szent Márton nyolcadára [nov. 18.], hogy ezen a napon Péter személyesen jelenjen meg, és Iván pedig mutassa be a mondott privilégiumot
