Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
102 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 83: 1280. máj. 8. - egri káptalan Megjelent egyik részről Merse fia Pous, aki elmondása szerint királyi utasításra bujái (de Buya) András fia Mihály képviselője (protector) volt, másik részről Ke- cen fia Jakó (Iaco) és fivére: Acha, illetve ezek rokona: Pósa fia Póka (Powka~Po- uka), továbbá Mirizlo fia Nemei és annak fiai: Mortun és Simon ugyancsak Bujáról, és elmondták, hogy az oklevéladó korábbi memoriális levele szerint Mihály, illetve Jakó és Acha felosztották egymás között Buja földet, ám Nemei és fiai nem voltak benne e felosztásban. A felek végül fogott bírák, ti. Pós (Pous) comes, leleszi (de Lelez) Pósa fia Máté és mások közbenjárásával a következőképpen rendezték el a birtokosztályt. Mihály két egyenlő részre osztotta a földet, amiből a dél felől fekvőt Jakó, Acha, Póka, Nemei és fiai kapták örökös birtoklásra, az észak felől fekvő pedig Mihályé lett. A földeket elválasztó határjelek: bujái Ytemer és Boyon fiai földjének a határa; gyümölcsbokor körtefával, ahol Mihály, Jakó és Nemei a telkeiket (sessiones) bírják; szántóföld; Cuzepmal nevű domb; egy völgy után a Kőris (Keurus) nevű hegy; Bátony (Baturi!) föld határa. Vállalták továbbá, hogy a megegyezést be nem tartó fél 10 márkát fizet a másik félnek. D. in quind. b. Georgii mart. a. D. 1280. Eredeti DL 40156. (Múz. törzsanyag, Jankovich) Kiadása: Kubinyi: ÁkO 117-118.; ÁÚO IX. 289-290. A két kiadás közül Kubinyi okmánytára a pontosabb, annyi igazítással, hogy 117. old. 26. sor quedam piro helyett quodam piro. Ezen kívül a határjárás leírásánál az utolsó település Kubinyinál Baturi, amely paleográfiailag helyes, ám értelmileg Bátony (Baturi) helynévnek kellene ott állni (vö. AMTF III. 69-70.). Valószínű, hogy az oklevél írója olvashatta félre a határjárás során a helyszínen készített feljegyzést, amely alapján ezen határjárást megfogalmazta, és írt az „n" betű helyett „ri"-t. A kelethely nélküli pontos dátum a hiteleshelyekre jellemző, és az itteni települések Heves megyében találhatóak, az egri káptalan vonzáskörzetében. Az oklevél hátulján egy kb. 42 mm-es pecsétfolt található, ami megegyezik az egri káptalan kisebb („záró-,,) pecsétjének a méretével (vö. pl. DL 57213., 40170., stb.). Az egri káptalan ugyanis kétféle pecsétnyomót is használt párhuzamosan. Az egyiket függőpecsétként használta a nagyobb ügyeket lezáró oklevelein. Ennek mérete a 13. sz. folyamán kétszer is változott, először a tatárjárás után, majd 1279-ben (pontosan adatolva ld. Takács: Káptalanok és konventek pecsétjei 55-57.; E. Kovács: Egri káptalan 27-28.). Ezzel párhuzamosan használta a káptalan a királyi jelentésekre, kisebb ügyekre a kb. 40-41 mm átmérőjű zárópecsétjét, amely viszont a 16. századig változatlan maradt (vö. Takács: Káptalanok és konventek pecsétjei 55.). Pecsétképe (ülő alak, valószínűleg Szt. János evangélista) a DL 75201-es jelzetű oklevélen jól kivehető, köriratára ld. még a DL 76223. és 2267. jelzetű kiadványokat. A káptalan DPM-oklevelein mindig ez a pecsét szerepel. 84: 1280. jún. 8. - egri káptalan Az oklevéladó korábbi memoriális oklevele értelmében Simon fia Sándor köteles volt pünkösd előtti péntekre [jún. 7.] a színe elé állítani Péter fia Miklóst, hogy az megerősítse: érvényesnek tekinti-e, vagy sem Simon comesnek és fiainak, továbbá Mongoch fia Jakabnak és a mondott Sándornak azon megegye-
