Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

90

1362. június 2.-június 19.

felségpecséttel ellátott, általa bemutatott pátens oklevelet (CDTrans III. 528. sz.). — Méltóságsor: János prépost, András éneklő-, Loránd őr-, Péter Kyzd-i főesperes dékánkanonok, a káptalan kanonokjai.

Eredeti, hártyán, mandorla alakú fuggőpecséttel, Bethlen cs bethleni lt:: DL 62713. — Ai az erdélyi káptalan 1365. augusztus 5-i oklevelében (386. sz.), uo.: DL 62718. □ Közlés: Ub II. 196-197. — DocRomHist C, XII. 78 (román fordításban is).

158. 1362. június 2. (in Kemnék, in oct. Ascens. dom.) [I.] Lajos király, megtekintve hű románja (Olachum): a Déva vár kerületében (districtus) lakó Almás-i Musád fia: La- dislau comes és elődei által személyének és a szent koronának tett szolgálatait, melyeket Dénes erdélyi vajda dicsérőleg ajánlott figyelmébe, új adomány címén örökjogon neki, illetve Petra, loan, Latzko és Musát nevű fiainak adományozza a Deva-hoz tartozó Zlásd királyi falut és tartozékait, köztük a Thytős nevű erdőt. További hű szolgálataik feltételével ottani népeiket fel is menti a környékbeli román falvak módjára (ad instar viliaram Olachalium partium illarum) fizetett királyi adók (datiis et solutionibus) terhe alól. A jelentés bemutatása után a fentieket felségpecsétje alatt, privilegiális formában is kiállítja. (H. G.)

Eredetije ismeretlen, XVIII. századi másolata Comides Dániel kéziratos Diplomatariumában, MTAKt, Kézirattár, tom. II. pag. 233-234, ill. OSzK, FolLat nr. 2220, tom. II. pag. 165-166. — Tartalmi ái Lépes Loránd erdélyi alvajda 1416. október 28-i oklevelében, MTAKt, Kézirattár, tom. II. pag. 223-224, ill. OSzK, FolLat nr. 2220, tom. II. pag. 158. □ Közlés: CDHung IX/3. 302-303. — Transilvania 4/1871. 238-239 (Moldovanu, $t.).

— Hurmuzaki 1/2. 71-72. — DocRomHist C, XII. 79-80 (román fordításban is). O Regeszta: DocVal 157-161.

— Sincai I. 503.

159. 1362. június 19. (dóm. p. Corp. Chr.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy amikor [I.] Lajos király 1362. május 13-i parancsára (152. sz.) Sarmassag-i Egyed királyi ember, Simon karbeli pap hiteleshelyi tanúbizonyság jelenlétében, megkérdezte [Vor- solch-i] Balázs fia: Jánost és [Reche-i] Lőrinc fia: Jánost, ezek kijelentették: nem kívánják maguknak megvásárolni Tamás fia: Miklós Vorsolch-i birtokrészét. Erre Tamás fia: Miklós - felmutatva a király 1361. [november 27. előtt] kelt oklevelét (138. sz.) - Vor- solch-nak a Carasna folyó mellett északról nyugat felé terjedő negyedrészét, azaz az ő örökjogú birtokrésze felét, melyet jelenleg Kusal-i Jakch magister és testvére: Miklós 78 Ft-on tartanak zálogban [vö. 139. és 144. sz.], eladta, a kegyúri joggal együtt, szavatosság vállalása mellett, egyedül Jakch magistemek, készpénzben fizetendő 100 Ft-ért és becsűben lerovandó 93 Ft-ért, ménesbeli tíz lóért, tíz tavalyi és tíz idei csikóért, valamint két igáslóért (pro ... decem equis equitialibus ac decem polderis anni preteriti et totidem poledris presentis anni, necnon duobus tractatoribus [!]). — Méltóságsor: Fülöp prépost, Benedek olvasó-, István éneklőkanonok; az őrkanonokság üresedésben. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Super possesione Varsolch.

Eredeti, hártyán, fuggőpecséttel, melynek körirata: +S MAI CAPLI WARADIEN ECCE AD PVILEGIA, Wesselényi cs zsibói It (DF 254793). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 81-84 (román fordításban is).