Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Előszó

ELŐSZÓ

Jakó Zsigmond (1916—2008) - az általa elindított Erdélyi okmánytár megvalósítása céljából - évtizedeken át tartó munkával regesztázta az erdélyi vonatkozású levéltári fon- dok 1400-ig terjedő anyagát. A gépelt regesztákból megállapítható, hogy munkája két nagyobb szakaszban zajlott. Eleinte rövidebb, egyetlen bővített mondatból álló kivonatokat készített, mely nem tért ki minden részletre (pl. nem közölte a határjárásokat és a méltóságsorokat). Később már bővebb, az oklevél minden részletének visszaadására törekvő regeszták születtek, és ezt az elvet nemcsak a sorra kerülő levéltári fondok esetében juttatta érvényre, hanem a korábbi kivonatok zömét is ennek szellemében dolgozta át. Az így formálódó kézirat 1023-1359 közti évkörét a sorozat első három kötetében tette közzé 1997-től kezdődően 2008-ban bekövetkezett haláláig.

Jelen kötet törzsanyagát ugyancsak az általa készített, de kéziratban maradt regeszták teszik ki. A most sorra kerülő részből az 1360-1365. és 1371-1372. évek anyagát Hegyi Géza, az 1366-1370. közötti regesztákat W. Kovács András gondozta.

1) A hátrahagyott kézirat szerkesztése során a regesztákat összevetettük az oklevelek eredetijével (átiratával, másolatával) vagy, ennek hiányában, a szöveg legjobb kiadásával. Az olvasatok ellenőrzésében felbecsülhetetlen segítséget jelentett az, hogy a Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteménye néhány éve elérhető az interneten. Szükség esetén (főleg ha régi típusú regesztáról volt szó) kiegészítettük az érdeklődésre számot tartó minden fontos ténnyel, mozzanattal, ügyelve arra, hogy a mondat rendjét lehetőleg ne kelljen megbontani. A régies kifejezéseken vagy fordulatokon csak abban az esetben változtattunk, ha veszélyeztette a szövegértést, és ekkor is lehetőleg más Jakó-regeszták megoldását vettük át (pl. „nemesek egyeteme” helyett „nemesek összessége”). A latin keresztneveket - a regesztázás utolsó fázisában kialakult elvnek megfelelően — román, illetve német változatban tüntettük fel, ha a szövegből vagy más forrásokból egyértelműen kideríthető volt az illető személy román, illetve szász nemzetisége. Két oklevél szövegét, amelyeket csak ultraviola fény segítségével lehetett elolvasni, teljes terjedelmében is közöltük (125. és 722. sz.).

Néhány esetben - az eddigi kötetek gyakorlatát követve - keltezetlen tartalmi átírásokat emeltünk ki, de csak akkor, ha rekonstruálható tartalma kellőképpen részletgazdag volt. Az eljárást leginkább akkor alkalmaztuk, ha e tartalmi egységeket más bocsátotta ki, mint a keretoklevelet (pl. az ítéletlevelekben előforduló hiteleshelyi jelentések esetében), míg a perhalasztások vagy egyszerű idézések említéseit nem emeltük ki.

Amennyiben egy per iratai közül több bírói oklevél is fennmaradt, melyek mindegyike részletesen ismertette a pereskedés addigi mozzanatait (és ezáltal tartalmilag részben átfedték egymást, többnyire ugyanazokkal a szavakkal adva elő a perfolyamot), a közös részt - minthogy lényegében keltezetlen tartalmi átírásról van szó - csak az első oklevélnél regesztáztuk részletekbe menően, a későbbieknél már ezt a szakaszt lerövidítettük (annyira, hogy a per menete még követhető legyen), és utaltunk a korábbi iratra. Ezzel a felesleges ismétléseknek akartuk elejét venni és elősegíteni az egyes ügyek áttekinthető-