Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1361, február 25.-március 10. 73 pánt bíróként megillető?] 35 márkát [elsikkasztotta?], az alperesek [ellenvetésére] márci­us 10-re (ad oct. Med. quadrag.) Péter erdélyi alvajda elé halasztják annak eldöntése vé­gett, hogy ők illetékesek-e vagy sem az ügyben ítéletet mondani. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro Iohanne et Dominico filiis Io[hannis filii] Stephani de Zuchak, contra magistrum [Georgium] filium Iacobi de Chan, p[rorogatoria in] presentiam Petri vice- woyuode [Transsiluani] ad octavas medii Quadragesime. Eredeti, papíron, melynek első harmada hiányzik, két zárópecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73686. □ Közlés: TelOkl I. 119. —DocRomHist C, XII. 14—15 (román fordításban is). 103. 1361. február 25. Péter erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Chungua-i Péter deák a kitűzött időpontban nem jelent meg Lőrinc fia: Domokos ellenében a Chungua negyed­részéért folyó perben. (H. G.) Tartalmi átírás Járai Péter erdélyi alvajda 1361. július 2-i oklevelében (121. sz.), melyet 1907-ben a Kemény cs csombordi lt-ban őriztek, de ennek a KvNLt által kezelt anyagában 1981-ben már nem volt fellelhető. 0 Regeszta: TTár 1907. 88 (Magyari K.). —DocRomHist C, XII. 17. 104. 1361. február 26. (in Cassa, III. d. Mathie ap.) [I.] Lajos király a Crasna vár­megyei Wursouch-i Tamás fia: Miklóst, tekintettel vakságából következő nyomorúságai­ra, mentesíti Crasna vármegye ispánjának és szolgabíráinak ítélete alapján történt levele- sítése alól, az ezzel kapcsolatos okleveleket érvényteleníti, és engedélyezi elzálogosított birtokai visszaváltását. — A pecsét alatt. Relatio magistri Nicolai prothonotarii per Thomam litteratum. Eredeti, hártyán, nedvességtől rongált állapotban, hátlapján befuggesztett gyűrűspecsét nyomával, Bánffy cs bp- i lt: DL 67666. [Y] 105. 1361. március 7. (Waradini, in Letare) [I.] Lajos király a mindenkori székely is­pánnak. Beztricia város polgárának: Gebeiin fia: Georg tímárnak (pannicida) társai nevé­ben tett panaszára a városbeli mészárosokat (carnifices), akiknek küldöttje szintén a kirá­lyi udvarban tartózkodik, a bőrök megmunkálásától (ab incisione ... pannorum) tiltsák el, ellenkező esetben a tímároknak is legyen szabad húst árusítani. (H. G.) Ái a kolozsmonostori konvent 1361. március 11-i oklevelében (107. sz.), Beszterce v lt, Seria I/a. Nr. 10 (DF 247226). Maria Hóiban az oklevelet XVI. századi hamisítványnak minősítette (Hóiban: Documente bistrijene 234-235). Bár egyes érvei - miszerint a kelethely nem illik bele I. Lajos 1361. évi itineráriumába, illetve hogy a székely ispán ekkor már nem gyakorolt joghatóságot a besztercei kerület felett - nem állják meg a helyüket, a céhes monopólium jelentkezését joggal tartja korainak, az egyszeri sérelem pátenssel történő orvoslását pedig szokatlannak. A királyi ítélet „salamoni” (már-már folklorisztikus) jellege szintén a gyanút erősíti. □ Közlés: Bistritzer Programm 1864. 35-36 (Wittstock, H.). — Ub II. 188-189. — DocRomHist C, XII. 17-18 (román fordításban is). □ Regeszta: ArchZtsch 18/1887. 78 (10. sz., Zimmermann, F.). — Berger: Regesten 35. sz. 106. 1361. március 10. (f. IV. p. Letare) Az erdélyi káptalan előtt a kiskorú Aran/A- ryan-i István fia: Mihály nevében Balasfolwa-i Herbord fia: Andreas fia: Herbord kleri­kus tiltakozik az ellen, hogy a király a megbízójával egy ágból (in una linea con- sanguineitatis) származó, de hűtlenségbe esett Deseu Arán birtokbeli részét Sambuk-i

Next

/
Thumbnails
Contents