Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Mutatók
408 Név- és tárgymutató sorolása. Ezután esetenként a helységről elnevezett család tagjai következnek, majd azok az intézmények és közigazgatási egységek (egyházmegye, káptalan, vármegye), amelyek nevüket az illető helységről nyerték. A kötetben szereplő személyek neveit - lehetőség szerint - családokba, szerveztük, hiszen a forrásokban is legtöbbször atyafiságuk körében szerepelnek az egyének. Az egyes családok előneve a megfelelő birtoknév után következik. Amennyiben ebből többfélét is használt az adott família, általában az Engel Pál Középkori magyar genealógiájában (CD- ROM, Bp. 2001) található névváltozatot szerepeltetjük, ha pedig a család nem jelenik meg a fenti adatbázisban, a leggyakrabban használt vagy a szakirodalomban elterjedt elő- névhez soroltuk be. Csak a XVI. század közepe után élt személyeknél használjuk a hagyományos formában állandósult vezetéknevet (így pl. Báthori Zsigmond fejedelem e névformában jelenik meg, míg XIV. századi ősei a „Bátori cs” címszó alatt). A kiterjedtebb családok (pl. Gyógyi, Kelneki, Torockói) tagjait, az áttekinthetőség kedvéért, ágak szerinti bontásban soroljuk fel. így jártunk el még akkor is, ha ezen ágak - eltérő előnevekben is megnyilvánuló - önállósodását épp kötetünk regesztái örökítik meg: az új családok itt még a közös birtokból képzett név alatt keresendők (pl. a Dezmé- riek, a Vásárhelyiek, a Monostoriak és a Szentmiklósiak a Szamosfalvi család ágaiként), bár előre bocsátjuk, hogy a későbbi kötetekben már önállóan fognak szerepelni. Az utalások azonban minden esetben eligazítják az olvasót. Az előnevet zárójelben a többi névváltozat követi, majd a cs (= család) betűjel után e- setenként arra a nemzetségre utalunk, amelyből az illető család származik. Ezután következnek az ide tartozó személyek, keresztnevük betűrendjében (ha említik, a keresztnév mellett idézőjelben a ragadványnevet is feltüntettük). Minden személy egyúttal keresztneve alatt is megjelenik a mutatóban, hiszen az egyes oklevelek szövege gyakran semmilyen formában nem utal a benne szereplő személyek származására (még ha más adatok segítségével sikerült is az illetőt egy adott családba besorolni). Az azonos keresztnevűek sorozatában előbb az egyháziakat, majd a világiakat soroljuk fel, e két kategória ugyanis élesen elválik egymástól. Az egyháziak élén (esetenként) a pápa szerepel, majd a többiek szolgálatuk helyének betűrendjében következnek. A világiak sorát az uralkodó és a királyi család tagjai nyitják meg, majd azok következnek, akiket nem birtokuk, hanem csak viselt tisztségük (pl. nádor, ispán, vámagy) vagy egyéb minőségük (pl. ügyvéd, famulus) alapján ismerünk. Ezek után a helynévhez köthető nevek jönnek a birtok vagy lakóhely betűrendjében (amennyiben több településhez is köthető, azt vettük alapul, és az került az első helyre, amelyből a „családnevet” képeztük). A keresztnevet követi a rangjelző címre (magister, comes) való utalás, az apa és a leszármazottak, vagy ezek hiányában más rokonok nevének feltüntetése, végül az egyes esetekben betöltött szerep (pl. királyi ember, fogott bíró), majd a státus (birtokos vagy lakos). Utóbbiaknak azonban a sorrend kialakításában nincs szerepük. A fogalmi szószerkezeteket általában a konkrétumhoz közel álló névszók (pl. bíráskodás, birtok, ítélkezés, oklevél, pecsét) szerint rendeztük. Kivételek azonban adódnak, amennyiben úgy láttuk, hogy ez jobban szolgálja a felhasználást: így a „királyi birtok”, „királyi engedély”, „királyi udvar”, „királyi vár” fogalmak nem a „birtok”, „engedély”, „udvar”, „vár”, hanem a „királyi” kezdetű címszó-családban lelhetőek fel, hiszen itt a ki
