Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
394 1372. július 24.-augusztus 10. vagy méltóságot viselhessen élete végéig, legyen ez bár választással betöltendő vagy lelkipásztokodással egybekötött. (H. G.) Eredeti regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt, RegVat, vol. 283, föl. 109v—110r. □ Közlés: RevCat 2/1913. 243-244 (Aimer, C.). — Täutu: Fontes XII. 82-83. 1020. 1372. július 24. (in Sancto Emerico, in vig. Iacobi ap.) János erdélyi alvajda a Kolosmonostora-i Szűz Mária-egyház konventjének. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Peturfalua-i János fiai: Péter és László vagy Icluud-i Waguth (d) Miklós vezesse be Wyfalw-i Christian fia: Nikolaus comest Pokafalua/Poukafalua birtok oklevelei alapján őt illető felerészébe. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1372. augusztus 12-i jelentésébe (1024. sz.), Kemény József gyűjteménye (DF 253562). □ Közlés: Ub II. 387-388. — DocRomHist C, XIV. 250-251 (román fordításban is). 0 Regeszta: EMOkl 148. sz. 1021. 1372. augusztus 6. (Albe, VI. d. oct. Iacobi ap.) János magister Kykullew-i föes- peres, Demeter erdélyi püspök lelkiekben általános helynöke bizonyítja, hogy Gyog-i András volt alvajda fia: László magister, András fiai: János, Imre, Tamás és András, továbbá Lukács fia: István azt az 57 és fél Ft-ot, amellyel korábbi egyezséglevele értelmében Zenthmyhaltelke-i Chol (d) Miklós fia: András fiainak: Lászlónak, János deáknak (litteratus), Mihálynak és Miklósnak, valamint Wolko-i Miklós fia: Miklósnak az előbbiek nagyanyja, illetve az utóbbi anyja részére annak testvére: néhai Buryu (d) Miklós magister örökös birtokaiból járó leánynegyed és vásárolt jószágaiból — a már kezükhöz vett Panad és Karachunfolwa/Karachunfolua kivételével - járó birtokjogok címén tartoztak, augusztus 1-jén (in oct. Iacobi ap.) előtte teljesen kifizették. Ennek megtörténtét Chol (d) Miklós fia: András fia: László - felelősséget vállalva távolmaradó testvéréért: János deákért is -, továbbá apjuk második feleségétől való féltestvéreik: Mihály és az általa képviselt Miklós, valamint Wolko-i Miklós fia: Miklós szintén elismerték. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Panad, Karachonfalwa. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett, mandorla alakú pecsét töredékeivel, DL 26377. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 252-254 (román fordításban is). □ Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 1364. sz. 1022. [1372.] augusztus 10. (in Lippche, in Laurentii mart.) Imre [erdélyi] vajda levele testvéréhez: István tengermelléki bánhoz. Úgy látja, hogy nem kívánja az asszonyok Zo- lium-ba jövetelét, ezért rendelje egy emberét Salmar-ba, és vegye rá az asszonyokat, hogy maradjanak ott. — A szöveg alatt, azonos kéz írásával: Emericus woyuoda, frater vester karissimus. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Karissimo suo fratri domino Stephano bano maritimo. Eredeti, papíron, zárlatán a vajda kispecsétjének nyomával, DL 47837. Keltezésének alapja, hogy Lackfi Imre 1369 elejétől volt erdélyi vajda, Lackfi István pedig 1371 közepétől 1372 őszéig viselte a dalmát-horvát báni méltóságot, amikor aztán nádorrá előléptetett testvérét követte a vajdai tisztségben (Engel: Archonotológia I. 4, 12-13, 23). 1. Lajos király udvara (s vele minden bizonnyal Imre vajda is) 1372. augusztus 14-én Zólyomlipcsén tartózkodott, míg 1371 augusztusából nincsen ilyen adatunk (Engel: Királyitineráriumok 38-39).
