Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1372. május 9. 385 ipsius vie elevassent. Exinde super ipsam viam descenderet ad pratum Egeresrethe vocatum, veniretque iuxta meatum rivuli Egerespotaka vocati, ubi ipsa via relinqueret dictam silvam in monte Kopus existentem, et abhinc tendendo perveniret ad quandam metam antiquam supra eandem viam a parte dextra existentem, penes quam aliam metam novam erexissent. Et inde saliendo ipsum Egerespotok transiret ad quasdam duas metas antiquas, iuxta quas similiter unam metam novam elevassent, ibique vicinaretur cursus metarum earundem duarum villarum predicte ville Boyun vocate. Dehincque in quadam valle tenderet ad pratum Egeresrethe vocatum, cuius recta medietas ad usum eiusdem ville Boyun et alia medietas eiusdem ipsi ville Bozna pertinuissent et deberent pertinere, et abinde egrediendo ipsum Potok infra decurrens in suo meatu usque quendam pontem, penes piscinam eiusdem ville Boyun persistentem, teneret metas ipsarum duarum villarum regalium Boyun et Bazna vocatarum, easdem ab invicem separantes. Ibique saliendo ipsum Egerespotok superius dictum pontem veniret ad aliud Potok de eadem villa Bozna egrediens, exinde pergendo iterum ad aliud Potok Serleng vocatum caderet, de quo ascenderet sursum ad quendam monticulum rotundum, ubi predicte ville regales Boyun, Bozna et Weulch vocate, ab invicem separarentur. Et ibi mete ipsarum villarum regalium terminarentur. — Méltóságsor. A prépostság üresedésben, András éneklő-, Péter őr- és Péter Clus-i főesperes dékánkanonok. (H. G.) Eredeti, hártyán, függőpecsét töredékével, a medgyesi szász ev. egyházközség lt-ban, Nr. 7. — Ai Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem 1588. május 1-jei oklevelében, uo.. □ Közlés: VerArch 1/1843. 1. Heft. 112-116 (Teutsch, G. D.). — Ub II. 383-384. — DocRomHist C, XIV. 199-201 (román fordításban is). * 1372. május 8. I. Vladislav havasalföldi vajda adománylevelét (DocRomHist C, XIV. 201) valójában Basarab Laiotá állította ki, és 1476. május 8-ra keltezendő. 1003. 1372. május 9. (in monte Budensi, in hospitio nostro, IX. d. Maii) János Alexandriai patriarcha, német-, cseh-, magyar- és lengyelországi pápai legatus bizonyítja, hogy a domonkos rend nevében e napon szállásán megjelenő fráterek: Schoyan János pesti (Kestensis [!]) peijel, László Buda-i olvasószerzetes és vikárius, Tamás Pest-i olvasó-, Tamás Pest-i őr- és Bodock-i Benedek Buda-i éneklőszerzetes elpanaszolták, hogy a magyarországi egyházak plébánosai és papjai (rectores) rendjükre nézve sérelmes artiku- lusokat prédikálnak a híveknek a szószékről (ambo). Eszerint - a megyéspüspöki (dyo- cesano) engedély dacára - azt terjesztik, hogy az emberek csak az ő beleegyezésükkel gyónhatnak a domonkosoknál, és aki ezt megszegi, azt nem engedik áldozni (retrahunt a sacramento eukaristie), sőt az utolsó kenetet (sacramentum extreme unctionis) is megtagadják tőle. Azt állítják, hogy a szerzetesek nem gyóntathatnak háznál olyan falvakban, ahol konventjük nincsen, és az így szerzett feloldozás érvénytelen (absolutiones beneficium minimine consequentur). Kiközösítés és kiátkozás terhe alatt (sub anathematis pena et excommunicationis) tiltják, hogy a laikusok máshol válasszanak sírhelyet (sepultura), mint a plébániatemplomban, mivel - úgymond - ott, lelkipásztoruk társaságában kell feltámadniuk (ubi et non alibi debent cum sua pastore resurgere a mortuis), továbbá ha a domonkosoknak gyóntatási és síradási joguk volna, a többi szentség kiszolgáltatása is meg lenne engedve nekik. Akik mégis ezekhez temetkeznének, azokat zaklatják, ha pedig
