Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

368

[1371.] október 18.-november 9.

948. [1371.] október 18. (Avinione, XV. Kai. Novembris, an. I.) [XI. Gergely pápa] engedélyezi [Demeter erdélyi püspöknek], hogy általa kiválasztott három alkalmas személynek egy-egy kanonokságot adományozzon és prebendát rezerváljon az erdélyi egyházban. (H. G.)

Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt, RegAven, vol. 173, föl. 604' (DF 289949). □ Közlés: VerArch 24/1892. 589 (Müller, G. E.).— DocRomHist C, XIV. 84 (román fordításban is).

949. [1371.] október 18. (Avinione, XV. Kai. Novembris, an. I.) [XI. Gergely pápa engedélyezi Demeter erdélyi püspöknek, hogy általa kiválasztott két alkalmas személynek] egy-egy méltóságot rezerváljon az erdélyi egyházban. (H. G.)

Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt, RegAven, vol. 173, föl. 605r~v (DF 289949). □ Közlés: VerArch 24/1892. 589 (Müller, G. E.).— DocRomHist C, XIV. 84-85 (román fordításban is).

950. [1371]. október 23. (in p. crash XI. mii. virg.) Az erdélyrészi hét szék elöljárói (seniores provinciales) - királyi meghagyás és Brassov polgárai közösségének írásos bizonysága alapján - másodszor is Meumburch/Meurenburch/Meurenberch lakóinak ítélik oda azt a darab földet, melyet a veresmartiak (de Ruffa ripa) régtől fogva pereltek tőlük, a veszteseknek pedig ez ügyben örök hallgatást parancsolnak. — Hátlapján, XVI. század eleji kéz írásával: Perpetuum silentium iudicassent illis de Wereschmarth a septem sedibus sub pena gravissimi gravaminis.

Eredeti, hártyán, fiiggőpecsétje elveszett, a brassói szász ev. egyházközség lt-ban, IV. E. Nr. 121 (DF 278677). — Ái a Hétszék 1413. június 14-i oklevelében, mely a keltezés évét és az 1372. március 31-i megerősítő záradékot (980. sz.) is tartalmazza, uo. Nr. 80 (DF 278665). □ Közlés: CDHung IX/4. 386-387. — Zimmermann: Texte 12-13. — Ub II. 368-369. — DocRomHist C, XIV. 85-86 (román fordításban is).

951. 1371. november 1. (in Omn. sanct.) A Warad-i egyház káptalana bizonyítja, hogy Zaua-i Márk fia: László - testvérei: Márk pap, János és Mihály nevében is - úgy osztozott meg András fiaival: Kis (Parvus) Bálinttal és Gergellyel, Warad káptalani város polgáraival, hogy örökre átengedte nekik, szavatosság vállalása mellett, Peel- és Sallaka-bir- tokbeli (Zarand vm) ősi részeiket; míg ezek a Márk fiainak kezén levő erdélyrészi birtokokban őket megillető részjószágokról mondtak le. — Méltóságsor. Fülöp prépost, Imre olvasó-, István éneklő- és Jakab őrkanonok, a káptalan kanonokjai. (H. G.)

Eredeti, hártyán, függőpecsétje kiszakadt és elveszett, DL 30128. □ Közlés: DocRomHist C, XIV. 87-89 (román fordításban is).

952. 1371. november 9. (in Cluswar, dóm. a. Martini conf.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy miután Wásárhely-i Gereu fia: Jánost - Imre erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, illetve az ő [1369. november 11-i] (783. sz.) és a Colos/Colus vármegyei szolgabírák [1368. július 26-i] oklevelei (708. sz.) értelmében - Ottó Clusmonstra-i apát ellen 100 márka bírságban marasztalták el, Sz[ent]Király birtokbeli részeit, azaz a falu negyedét az említett szolgabírák bíróként neki foglalták le. E birtokrészt - a gyermekkora óta teljesített hű szolgálatai jutalmául — most átengedi Szamosfalva-i Miklós fia: Jánosnak, kikötve