Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

346

1370. augusztus 8.-augusztus 16.

91770), október 13-án (DL 85390. — SztOkl I. 370-371; DL 89406. — CDHung IX/6. 156-157. — DocRomHist C, XIII. 684) és november 2-án (DL 52178. — KálLt II. 1667. sz. — DocRomHist C, XIII. 843), illetve az év őszén (DL 77440. — ZOkm III. 414. — DocRomHist C, XIII. 684) kelt oklevelei is Lackfí Imre erdélyi vajda pecsétnyomójával lettek megerősítve.

877. 1370. augusztus 8. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Iacobi ap.) János erdélyi al- vajda privilegiális alakban átírja a Clusmonustra-i konvent 1370. július 2-i oklevelét (864. sz.) az előírt eskü letételéről, melyet az erdélyrészi vénekkel (unacum senioribus) és nemesekkel együtt augusztus 1-jén (in oct. Iacobi ap.) tartott ítélőszékén András éneklő-, Miklós Ozd-i, Tamás Hunyad-i főesperes magisterek, erdélyi kanonokok mutattak be. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Super Bűzd, quod sit possessio capituli.

Eredeti, hártyán, fuggőpecsétje kiszakadt, DL 30705. □ Közlés: Ub II. 355-356. — DocRomHist C, XIII. 821— 822 (román fordításban is).

878. 1370. augusztus 8. (in Sancto Emerico, in quind. Iacobi ap.) János erdélyi alvajda a Clusmonustra/Clusmonostra-i Szűz Mária-egyház konventjéhez. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Veres (Rufus) György, illetve Nagy (Magnus) Péter vagy Gald-i László vezesse be az erdélyi káptalant a Fehér vármegyei (in cttu Albensi) Kysenyd birtok ama részébe, amelyet Selymberg-i Stephan comes felesége, néhai Omold leánya: Margarete saját lelki üdve biztosítása végett hagyományozott reá (vö. 868. sz.). — Hátlapján, azonos kéz írásával: Religiosis viris et honestis, honorabili capitulo ecclesie Transsiluane [!], amicis suis honorandis, pro honorandis viris dominis de capitulo ecclesie Transsiluane, statutoria. — Uo., egykorú kéz írásával: Hi sunt contradictores statutionis possesionarie: Mathyas filius Omoldi, Nicolaus filius Iohannis personaliter et Nicolaus Magnus famulus Iohannis dicti Tompa in persona eiusdem domine consortis sue, quos ibidem ad octavas festi beati Mychaelis archangeli [október 6.] citavimus.

Eredeti, papíron, zárópecsét töredékével, melynek körirata: S IOHANNIS VICEVOIVODE T[RAN], a kolozs- monostori konvent mlt-ban (DF 275188). — Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1370. szeptember 4-i jelentésébe (886. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277393). □ Közlés: Ub II. 356-357. — DocRomHist C, XIII. 819—820, 931 (román fordításban is, hasonmással). □ Regeszta: Szeredai: Notitia 54. — CDHung IX/4. 322-323. — ErdKLt 189. sz. (hibásan július 8-ra keltezve).—KmLt48. sz.

879. [1370. után] augusztus 14. (in Zechen, in vig. Assumpt. Marie) Miklós egykori vajda fia: András levele Posa fia: Miklós feleségéhez. Jobbágyait bocsássa szabadon, és ő is hasonló módon jár el. E levél vivője szavainak adjon teljes hitelt. —Hátlapján, azonos kéz írásával: Nobilissime domine et honeste consorti Nicolai filii Pose presens reverenter detur.

Eredeti, papíron, hátlapján zárópecsét nyomával, DL 47899. A keltezés alapja, hogy Lackfí Miklós erdélyi vajda 1368 legvégén esett el Havasalföldén. Megjegyezzük, hogy Szeri Pósa fia: Miklós ismereteink szerint 1372-ig szerepel a forrásokban (1038. sz.), míg Lackfí Andrást, a vajda fiát, 1376-tól említik (vö. Engel: Archontológia II. 139), így a levél közelebbi dátuma leginkább az 1370-es évek első felére valószínűsíthető.

880. 1370. augusztus 16. (in Sancto Emerico, II. d. Assumpt. virg.) János erdélyi alvajda az erdélyi káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében Gald-i Öli-