Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
334 1370. május 14.-június 3. Myko, Zenthmartun, Kalacha, Bankutatelke, Ambrus és Poptelke birtok visszaiktatásával kapcsolatban 1335. december 8-án [I.] Károly királyhoz intézett pátens oklevelét (CDTrans II. 868. sz.). —A pecsét alatt: Relatio Emerici voyuode. Eredeti, hártyán, a szöveg alatt befüggesztett titkospecsét töredékével, Bánffy cs nemzetségi It (DF 260664). Megjegyzendő, hogy az átírt oklevél egykorú hamisítvány, mely a később oklevél-hamisításért kivégzett István deák személyéhez kapcsolható. Vö. LtKözl 55/1984. 134-137 (Jakó Zs.). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 769- 770 (román fordításban is). 850. 1370. május 14. (in subcastro de Tolmach. VIII. d. f. III. p. Inv. s. cr.) János erdélyi alvajda az erdélyi káptalanhoz. A szebeni (Cybiniensium) szászok hét székének közössége és a közöttük élő birtokos nemesek részére királyi rendeletből igazságszolgáltatási céllal meghirdetett és Vilmos pécsi (Quinqueecclesiensis) püspökkel Tolmach vára alatt május 7-én (f. III. p. Inv. s. cr.) tartott közgyűlésen Ebrek-i Johann fia: Bartholomäus comes azon a címen követelt Fenyeufolua-i Christian fia: Nikolaus-tól osztályt Hortu- bagh/Hortupagh nevű örökös birtokában (in cttu Albensi in districtu sedis Cybiniensis) és őket közösen megillető más jószágaikban, hogy közös nagyapától (ab unó avo) származó legközelebbi osztatlan atyafiak. Minthogy erre Nikolaus hajlandónak nyilatkozott, küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében megbízottja: E[usy]-i István fia: László az osztályt véghezvigye. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Discretis viris et honestis, honorabili capitulo ecclesie Transsiluane, amicis suis honorandis, pro comite Bartholomeo filio Iohannis de Ébrek, statutoria. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, hátlapján Huszti András kézírásával regeszta, DL 29172. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 774-776 (román fordításban is). □ Regeszta: Ub II. 349. 851. 1370. június 3. (II. d. Penth.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy [I.] Lajos király 1370. május 10-i parancsára (846. sz.) ebben az ügyben kiküldött különleges megbízottja: László Wezprim-i püspök, királyi alkancellár, kanonoktársuk: Vajdai! (woyuode) László magister Doboka-i foesperes tanúbizonysága mellett, Bonchyda királyi falu határát az alábbi módon állapította meg: Prima meta inciperet inter eandem villam regalem Bonchyda vocatam et possessionem Swk nobilium de eadem circa fluvium Zomus, ubi duas metas novas erexissent, quarum una, videlicet a plaga septentrionali existens eidem possessioni regali Bonchyda et alia a parte meridionali possessioni Swk separaret, et ab inde tendendo ad partem orientalem veniret ad magnam viam de eadem Swk in Bonchyda transeuntem, et ibi saliendo ipsam viam, exiret ad terras arabiles, ubi inter easdem in modico spatio iterum unam metam novam, de qua tendendo versus eandem plagam orientalem paululum similiter inter terras arabiles aliam novam metam, et exinde ulterius pergendo, transiret ad Sospotok, secus quem simili modo unam metam novam. Ibique saliendo ipsum Potok, tenderet sursum ad quendam montem Chypkes- berch vocatum, a plaga orientali adiacentem, in cuius supremitate duas metas novas erexissent, una earum a plaga septentrionali dicte ville regali Bonchyda et alia a parte meridionali eidem possessioni Swk distingueret. Abhinc tendendo super eodem Berch ad descensum eiusdem appropinquaret, ubi iterum unam metam novam, inde ad Woryas- potok perveniret, ibidemque ipsum Potok transeundo, tenderet supra ad quendam montem
