Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
314 1369. november 25.-november 28. Berch/Beerch Fraua vocatum versus eandem partem orientis duas metas antiquas re- perissent, quarum unam renovassent. Abhinc in eodem Berch/Beerch ulterius tendendo versus eandem plagam orientalem duas metas antiquas invenissent. Deinde per eundem Beerch/Berch et ad eandem plagam orientalem supra quendam lacum submersum Sylag- tougatya vocatum similiter duas metas antiquas reperissent. Deinde descendendo ad vallem ipsius piscine, versus sepedictam orientalem plagam tendendo penes viam, que ducit de Berekenyes ad possessionem Fratha, unam metam cursualem tumulassent. Paululum procedendo versus eandem partem orientis, circa finem predicte piscine unam metam cursualem erexissent. Deinde ascendendo ad quendam Berch/Beerch et ad duo halum perveniendo, duas metas separantes erexissent, et ibi terminantur mete posessionis Fratha prenotate a parte pretacte possessionis Berekenyes. A felek közötti vitás területet, fogott bírák segítségével, az erdőkkel és szántóföldekkel együtt, de az említett halastó nélkül, 25 márkára értékelték. A halastavat, melynek hossza hat nyíllövésnyi, szélessége pedig egy nyíllövésnyi, nem tudták felértékelni, mert kevesen voltak (eandem piscinam quantum unus bonus sagittarius ictu sagitte in longitudinem sex vicibus et in latitudinem una vice sagittari posset, tantum se extenderet, et propter paucitatem eorundem eandem estimare non potuissent). Ái Lépes János erdélyi vajda 1370. január 20-i oklevelében (803. sz.), Suky cs It (DF 255306 és 255307). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 664-666 (román fordításban is, tévesen november 11-re keltezve). 790. 1369. november 25. (in Argyas, in Katherine virg.) Ladislau, Isten és Magyarország királya kegyelméből havasalföldi vajda, Zeurin-i bán és Ffogaras hercege (dux) a havasalföldi (per totam terram Transalpinam) és Fogaras-i egyház plébánosainak és papjainak (rectores), illetve híveiknek. Fogadják tisztességgel és engedelmességgel az apja uralma óta felettük egyházi főhatósággal rendelkező Demeter erdélyi püspök segédpüspökét (suffraganeum), aki templomok és oltárok felszentelése, vizitációk tartása és egyéb püspöki teendők ellátása végett érkezik körükbe. Eredeti, hártyán, hátlapján befiiggesztett pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277387). □ Közlés: LegEccl III. 217. — CDHung IX/4. 210-211. — Transilvania 5/1872. 54—55 (Moldovanu, §t.). — Hurmuzaki 1/2. 148-149. — Panaitescu 31-32 (mindkettő önkényesen kibővített szöveggel). — Ub II. 334. — DIR B, veacul XIII-XV. 19-20, 293-294. — DocRomHist B, I. 12-13. — DocRomHist D, I. 98-99. — DocRomHist C, XIII. 677-678 (utóbbi négy román fordításban is). — Levéltárak-kincstárak 276-277 (magyar fordításban). □ Regeszta: ErdKLt 185. sz. — DocVal 220. — Andronescu: Repertoriu 10. sz. Q] 791. 1369. november 28. (XV. d. f. IV. p. Brictii conf.) Az erdélyi egyház káptalana Péter erdélyi alvajdához. 1369. november 13-i kérésére (785. sz.) Dalya-i Sándor alvajdai ember, Péter karbéli pap (presbyter) káptalani tanúbizonyság jelenlétében, november 14- én (f. IV. p. Brictii conf.) Tholmasch városában (civitatem) annak a megyének a nemesei és nemtelenjei körében lefolytatott vizsgálata során megállapította, hogy minden úgy történt, amint azt a panaszos előadta. Az oklevelet függőpecsétjével erősíti meg. — Hátlapján, egykorú írássak Requisitio super instrumenta nostra in Tholmach perditam. Eredeti, hártyán, fíiggőpecsétje elveszett, DL 5811. XV. század végi hamisítvány, amit a parancslevélnél elmondottak (vö. 785. sz.) mellett az íráskép és a kiszállás 15. napjára történő keltezés is bizonyítanak. Rutinos
