Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
312 1369. november 15. Miklós-monostort, ahol ő nagyobb biztonság végett okleveleit elhelyezte, és így minden jogbiztosító irata megsemmisült. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1369. november 28-i jelentésébe (791. sz.), DL 5811. XV. század végi hamisítvány, amit Szentimre magyaros névalakja és a családnevek használata mellett elsősorban az bizonyít, hogy a jelentésben megnevezett kibocsátója: Járai Péter erdélyi alvajda (1359-1368) ekkor már nem volt életben (1368 végén Havasalföldim elesett - lásd: Engel: Archotológia I. 12). Az alvajdai emberek közül Vízaknai Alard jóval korábban, 1318-1340 között tevékenykedett (CDTrans II. 293, 448, 452, 474, 678, III. 34, 242. sz.), Balázsfalvi István pedig csak egy 1346. évi hamis oklevélben fordul elő (uo. III. 356, 361. sz.). A hamisítás feltehetően Cseh János utódainak, a vingárti Gerébeknek tulajdonítható, akik ily módon próbálták a birtokigényeikhez szükséges oklevelek hiányát indokolni. (H. G.) Vö. még TTár 1908. 32-33 (36. sz., Karácsonyi J.). □ Közlés: Ub II. 333. — DocRomHist C, XIII. 671-672 (román fordításban is). □ Regeszta: CDHung XI. 475. — Hurmuzaki 1/2. 149. 786. 1369. november 15. (in Torda, VIII. d. oct. Omn. sanct.) Imre erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi fehérvári (AlbTr) káptalanhoz. Minthogy Szentmártoni (de Sancto Martino) Péter fia: Márk az ő színe előtt november 8-án (in oct. Omn. sanct.) a Kykulleu vármegyei szolgabírák levelével megidézett Korough-i Péter fia: Ágostontól azt kívánta, hogy nyugodtabb birtoklása érdekében határjelekkel válasszák el az ő jószága többi részétől azt a birtok szokása szerinti hat telket, melyeken hat ember megülhet (quasdam sex curias iuxta consuetudinem possessionis sue, videlicet super quas sex homines menere valerent), amelyeket a Kykulleu-i ispánnak és szolgabíráknak az erdélyi káptalan 1367. évi pátens átiratában (651. sz.) bemutatott 1361. évi oklevele (141. sz.) szerint Korough-on leánynegyed címén neki átengedett. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében az elhatárolást elvégezhessék, és az említett hat telekbe és tartozékaiba Ágostont bevezessék, az esetlegesen ellentmondókat pedig [1370.] január 13-ra (ad oct. Epiph. dóm.) színe elé megidézzék. — Kijelölt vajdai emberek: Pál fia: Mihály, Barnabás fia: László, Hedruhfa-i Leukus, Kuzepfalu-i Mike fia: Bartha. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Amicis suis honorandis capitulo ecclesie Transsiluane, pro Augustino filio Petri de Kourough, contra Mark filium Petri de Zenthmartun, super possessionaria statutione modo interius expresso in octavis festi beati Andree apostoli fienda et ad octavas festi Epiphaniarum domini ad iudicem. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, DL 29694. □ Közlés: DocRomHist C, XHI. 672-675 (román fordításban is). 787. 1369. november 15. (in Torda, VIII. d. oct. Omn. sanct.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesekkel együtt Torda-n november 8-án (in oct. Omn. sanct.) kezdett ítélőszékén, korábbi halasztólevelének értelmében, megjelentek előtte László fia: Mihály fiai: István és György Buda-i nemesek felperesként, és az ő előzetes hozzájárulásával fogott bírák, különösen Ottó Clusmonustra-i apát, Bothus (d) János és Gyula-i Loránd fia: István közbenjárására a Zomurduk és Buda közötti vitás terület felől, melyért előzőleg hosszasan pereskedtek egymással, kiegyeztek az alperes Zomurduk-i Péter fia: István fia: Miklóssal, valamint János fia: Miklóssal, kettéosztva a per tárgyát képező földet az alábbi módon: A tribus metis in fine cuiusdam Berch a parte terre Maria- teluke vocate venientis, quarum una separat predicte terre Mariateluke, alia vero possessioni Zomurduk et tertia possessioni Buda predictarum, descendendo ad quendam lacum
