Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
290 1369. március 2.-április 2. [új] bánjának. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Sincero sibi dilecto magistro Stephano filio Benedicti, suo comiti terre Halmye detur. Eredeti, papíron, zárlatán a vajda kisebb pecsétjének töredékével, Rumy cs lt: DL 49778. Az éves keltezést az indokolja, hogy Lackfi Imre 1368/1369 fordulóján nyerte el az erdélyi vajdai tisztséget, akárcsak Meggyesi Simon a dalmát-horvát bánságot (Engel: Archontológia I. 12, 23). 727. 1369. március 2. (in Wysegrad, f. VI. a. Oculi) [I.] Lajos király a Kolosmonostra-i konventhez. Minthogy kincstartójának: Demeter erdélyi püspöknek az elmondása szerint az erdélyi püspökség birtok- és hatáijáró oklevelei közül az előző békétlen időkben tűzeset és különösen a néhai András püspök zavargása miatt (propter turbationem ... Andree) miatt támadt viszontagságok következtében több elpusztult, Szt. Mihály arkangyal iránti tisztelettől indíttatva, külön oklevélben azt a kiváltságot adta Demeter püspöknek és utódainak, hogy a püspökség birtokaival kapcsolatos határviták és birtok-visszaperlések esetén csak a szomszédok legyenek kötelesek okleveleiket bemutatni, a püspökök azonban jobbágyaik vallomásával is bizonyíthassanak. Éppen ezért a jelen levél keltétől számított egy éven belül bármikor és akárhányszor álljon a püspökség rendelkezésére, és tanúskodjék az elvégzett határjárások felől. — Kijelölt királyi emberek. Mayad-i Albert fia: Miklós, Paly-i János fia: János, Pathe-i [!] Mátyás, Reud-i Cheh (d) László, Tathe-i Márton fia: László, Herepee-i Bálint fia: Miklós. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1369. május 11-i jelentésébe (735. sz.), DL 30397 és Bánffy cs nemzetségi lt, fasc. 57, nr. 30. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 576-579 (román fordításban is). □ Regeszta: Ub II. 320. 728. 1369. március 24. (in vig. Annunt. virg.) Bartholomäus comes fia: Georg comes, Cluswar város bírája, esküdtjei és vénei bizonyítják, hogy a Cluswar-i szűcsök nevében Fehér (Albus) István, Nykel nevű szűcs, Mátyás fia: Péter és Martin szűcs fia: Clesel elpanaszolták, hogy az idegen kerületekből, városokból és falvakból közéjük jövő hospesek az állatbőrök vásárlásánál keletkező hasznot lefölözik, holott maguk is ebből élnek meg, és a koronának is ebből adóznak. Ezért elrendelik, hogy csak a Cluswar-i szűcsök vásárolhassanak száznál több juh-, bárány- vagy másfajta bőrt, az idegenek pedig nem. Mindazok, akik nem tagjai szűcs céhnek, mesterségüket ne gyakorolhassák a városban. A rendelkezés ellen vétkezőket a város bírája büntesse meg. Az oklevelet nagyobb pecsétjükkel erősítik meg. (K. A.) Eredeti, hártyán, friggöpecséttel, a kolozsvári szűcs céh lt-ban. □ Közlés: KvOkl I. 63-64. — Ub II. 320-321. — DocRomHist C, XIII. 584-586 (román fordításban is). 729. [1369.] április 2. (Rome, apud S. Petrum, IV. Non. Aprilis, an. VII.) [V.] Orbán pápa Cato Bac-i préposthoz. A Pécsett (in civitate Quinqueecclesiensi) kánonjogot tanult Pál szebeni (Cibiniensis) prépostot, ha a vizsgálat során arra alkalmasnak bizonyul, avassa doktorrá, és adja meg neki a tanítás jogát (docendi licentia), tekintet nélkül a pécsi egyetem (studii Quinqueecclesiensis) ezzel ellentétes kiváltságára. (K. A.) Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt, RegAven, vol. 170, föl. 541r (DF 289917). □ Közlés: Békefi: Pécsi egyetem 126-127. — Táutu: Fontes XI. 273-274.
