Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
254 1367. július 11—július 25. tendendo infra per unum Berch ad vallem ex inferiori parte nemoris Kereusberek vocati, et transit ad plagam occidentalem, descendendo ad rivulum Menespataka, et separantur ab invicem inter ipsum Menespataka et Keuresberek. A bírónak járó bírságot a felek egyenlő részben tartoznak megfizetni. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Reambulatio metarum sew terrarum litigiosarum inter Kecheth ab una et alia vero inter Zylkerek. Eredeti, hártyán, hátlapján befuggesztett pecsét nyomával, Bánffy cs nemzetségi It (DF 260652). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 409-411 (román fordításban is). 618. 1367. július 11. (in Sancto Emerico, IV. d. quind. Nat. Ioh. bapt.) Péter erdélyi al- vajda bizonyítja, hogy Kulusmunustra/Culusmunustra-i Szűz Mária-egyház konventje 1367. július 4-i oklevelében (616. sz.) jelentést tett ama [1367. május 8-i] írásos kérésére, hogy küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Miklós alvajdai jegyző vagy Tyur-i Balázs fia: László, illetve Tate-i Márton fiai: László és István vagy Myhalchfolua-i Bakou július 1-jén (in oct. Nat. Ioh. bapt.) az erdélyi káptalan oklevelei alapján határolja körül az Egrus-i apát Monera és az erdélyi káptalan Chergeud nevű birtoka közötti vitás földdarabot, királyi mértékkel mélje azt fel vagy szemre becsülje meg, majd - tekintet nélkül az apát, illetve Monera népeinek ellentmondására - iktassa azt a káptalannak (603. sz.). Minthogy ő köteles kinek-kinek igazságot szolgáltatni, ítéleteinek érvényt szerezni és az erőszakoskodásoknak lehetőleg útját állni, noha Monera lakóinak erőszakos ellenállása miatt a birtok felértékelése elmaradt, a káptalan javára szóló ítéletlevelét megismétli, a vitás területet a káptalan jogos tulajdonának nyilvánítja, és a felértékelés megakadályozásával kapcsolatban is igazságot fog szolgáltatni a káptalannak. Ái Lackfi Miklós erdélyi vajda 1368. június 4-10. között kelt oklevelében (690. sz.), DL 5358. — Ái Lackfi Imre erdélyi vajda 1372. április 19-i oklevelében (995. sz.), DL 5980. □ Közlés: Ub II. 300-301. — DocRomHist C, XIII. 411—413 (román fordításban is). 619. 1367. [július 20.] (in Sancto Emerico, f. III. p. [Margarethe virg.]) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Batizhaza-i Imre fia: János vagy Ispanlaka-i Bolog (d) Miklós határolja körül Gombuch-i Bancha fia: István Gombuch/Gonbuch nevű Fehér vármegyei (in cttu Albensi) birtokát, határjeleit a szükséges helyeken újítsa meg, majd vezesse be őt abba. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1367. augusztus 1-jei (?) jelentésébe (622. sz.), Török Bertalan gyűjteménye (DF 244528). A keltezésből csak a feria tertia post sancte szavak látszanak, de a július 26-án végbement iktatás előtti női szentek ünnepei közül Szt. Margit napja valószínűsíthető. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 413-414 (román fordításban is). □ Regeszta: TTár 1907. 89 (Magyari K., július 25. előttre keltezve), 110 (június 15-i hibás keltezéssel). 620. [1367. július 25. előtt] P[éter] erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Zenth[yvan]-i A[ndrás] fia: Mfihály], Ch[a- nad?]-i Ja[kab] vagy P[éter?] kijelölt alvajdai emberek egyike határolja körül T[oldalag] birtokot ([Torda] vm), és iktassa azt B[amabás] fia: J[ános] és rokonai részére. (H. G.) Tartalmi ái Járai Péter erdélyi alvajda 1367. október 13-i oklevelében (638. sz.), DL 28745.
