Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

1367. július 4.

253

ganfalwa, Kund és Ebesfolwa/Ebesfalwa birtokból adja ki Anich leánynegyedét, a határidő be nem tartása esetén szokásos bírság terhe alatt.

Tartalmi ái Lackfi Miklós erdélyi vajda 1368. június 9-i oklevelében (692. sz.), DL 8008 és Thorotzkay cs lt (DF 257869). □ Közlés: Ub III. 112-113. — DocRomHist C, XIII. 405^107 (román fordításban is). □ Regeszta: ThLt 11. sz. — Bónis: Szentszéki regeszták 1331. sz.

615. 1367. július 4. (IV. d. oct. Nat. Ioh. bapt.) Az erdélyi egyház káptalana Domokos erdélyi püspök számára átírja Konya magister horvát-dalmát bán 1367. március 14-i oklevelét (590. sz.), melyet Miklós magister Ozd-i foesperes mutatott be előtte.

Eredeti, papíron, hátlapján befuggesztett pecsét töredékével, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277376). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 407 (román fordításban is). □ Regeszta: Szeredai: Series 104 (tévesen július 5-re keltezve). — Szeredai: Notitia 54. — CDHung IX/4. 89. — ErdKLt 179. sz.

616. 1367. július 4. (IV. d. oct. Nat. Ioh. bapt.) A Culusmunustra-i Szűz Mária-monos- tor konventje Péter erdélyi alvajdához. 1367. május 8-i kérésére (603. sz.) Tate-i Márton fia: László alvajdai ember, Henrik fráter pap (presbyter) konventi tanúbizonyság jelenlétében, július 1-jén (in oct. Nat. Ioh. bapt.) megkísérelte a Munera és Chergeud közötti vitás föld határának kijelölését az erdélyi káptalan oklevelei alapján. Amikor azonban nyugat felé haladva a régiek mellé új határjeleket akartak állítani, az Egrys-i apát: Alard Mu- nera-i népei és hospesei, megöléssel fenyegetőzve, fegyverrel űzték el őket onnan. Ezért a vitás földet csak a régi határj áró levél leírása szerint iktathatták az erdélyi káptalannak, figyelmen kívül hagyva az apát és mások tiltakozását. — A határ leírása: A quibusdam metis antiquis iuxta aquam Sospotac vocatam, de predicta villa Chergeud ipsius capituli fluentem, quarum una separaret terre filiorum Blasii de Tyr, alia vero possessioni ipsius capituli Chergeud prenotate reambulassent, iuxta eandem aquam Sospothac consequenter tres novas metas erexissent, et tandem quartam iuxta antiquam, ultra ipsam aquam, circa quendam fontem erexissent, que distingueret eidem possessioni ipsius capituli Chergeud ac possessioni nobilium Farcastheleke nuncupate et cum abinde reflectendo ad easdem duas primas metas a parte terrarum filiorum Blasii super quendam Berch versus occidentem procedendo, iuxta antiquas metas novas erigere voluissent. — Hátlapján, azonos kéz írásával: [Nobili] viro et honesto Petro viceuoyuode Transsiluano, pro honorabili [capitujlo ecclesie Transsiluane, super statutione possessionis Chergeud et aliis intraspecificatis, relatoria.

Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, DL 30394. — Ái Járai Péter erdélyi alvajda 1367. július 11-i oklevelében (618. sz.), DL 5358 és 5980. — Ái a gyulafehérvári requisitorok 1679. március 24-i oklevelében, DL 5578. □ Közlés: Ub II. 299-300. — DocRomHist C, XIII. 408^109 (román fordításban is).

617. 1367. július 4. (VIII. d. Lad. reg.) A Clusmunustra-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Zilkerek-i Mihály fia: Jakab felperes és Kechet-i Pál fia: Antal alperes, Péter erdélyi alvajda oklevele értelmében, július 1-jén (in oct. Nat. Ioh. bapt.) négy-négy fogott bíró bevonásával, Miklós frater pap konventi tanúbizonyság jelenlétében megegyezett a Zilkerek és Kechet közötti vitás terület felől, hét új határjellel két egyenlő részre osztva a következőképpen: Primo incipiendo a parte plage orientalis