Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
240 1367. február 5—február 6. 583. 1367. február 5. (in Agathe virg.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy [I.] Lajos király 1366. július 14-i döntése (511. sz.) értelmében Jara-i Péter erdélyi alvajda, kanonoktársuk: László magister Kuleser-i főesperes jelenlétében, [1366.] július 25-én (in Ia- cobi ap.) és az ezt követő napokon a vitás földet osztókötéllel felmérve két egyenlő részre osztotta, és a Saard felőli felét Domokos [erdélyi] püspöknek, a másikat pedig Igen királyi falu lakóinak iktatta. — Az új határvonal leírása: Prima meta enim incipitur in quodam monte inter duos montes maiores, unum a parte Igen Elusbyrch et a parte Saard Hegesberch vocatos a parte occidentali, et abhinc descendit in latere eiusdem montis, in quodam loco puro inter memores [!], in quo prius vinea extitisset, est alia meta de novo erecta; et dehinc in pede eiusdem montis est iterum una meta penes nemores [!] erecta; et postea currendo versus villam regalem Karco vocatam, scilicet ad partem orientalem in terris arabilibus erexissent unam metam. Abhinc versus eandem plagam per bonum spatium eundo in eisdem terris arabilibus erexissent similiter unam metam. Abhinc paulisper pergendo, confodissent similiter unam metam terream, et deinde similiter in eisdem terris arabilibus versus eandem plagam eundo erexissent unam metam similiter terream. Dehinc versus eandem plagam, ut premittitur, per modicum spatium gradiendo unam metam terream erexissent. Deinde in eisdem terris arabilibus prope quandam viam magnam et publicam, qua itur de possessione Sard versus possessionem Igen vocatam, iuxta quendam fluvium Igenpataca vocatum, erexissent unam metam similiter unam metam [!], et abhinc transeundo versus eandem plagam orientalem, scilicet versus possessionem Karco vocatam pergendo, similiter in terris arabilibus successive erexissent septem metas, quarum una et ultima est satis prope ad quasdam tr[es] metas terreas et lapideas, que separant et distinguunt a parte possessionum Igen, Bochard et Saard, et ibi eedem mete de novo erecte dicuntur terminari. — Méltóságsor. Péter prépost, Benedek olvasó-, István éneklőkanonok, az őrkanonokság betöltetlen. — Hátlapján, egykorú kéz írásával'. Super possessione Sard. Eredeti, rongált hártyán, fuggőpecsétje hiányzik, DL 30393. — XVII. századi egyszerű másolata a Liber metalium-ban: DL 31172, pag. 169-171, 195-199, 217-220. — Ái a gyulafehérvári requisitorok 1655. szeptember 30-i oklevelében, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73722. □ Közlés: CDHung IX/4. 82—84. — Hurmuzaki 1/2. 140-141. — TelOkl I. 150-154. — Ub II. 288-289. — DocRomHist C, XIII. 323-326 (román fordításban is). □ Regeszta: ErdKáptJkv 29. sz. 584. 1367. február 6. (in Wyssegrad, in Dorothee virg.) [L] Lajos király az erdélyi fehérvári (AlbTrans) káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Ke- chzeth/Kecheth-i Miklós fia: Tamás, Kodor-i István fia: Miklós, Myke fia: László, vagy Lőrinc fia: Péter fia: János királyi emberek egyike a Desakna és Deesuar/Deswar-i polgárokat és hospeseket iktassa be a Wyzzamus folyó mellett nekik visszaadott földek birtokába, és állapítsa meg azok határát a visszaadásról szóló oklevele szerint, figyelmen kívül hagyva minden esetleges tiltakozást. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1367. március 15-i oklevelébe (591. sz.), Dés v It (DF 253313) és Brukenthal- gyűjtemény, R 117 (DF 246310). □ Közlés: Ub II. 289-290. — DocRomHist C, XIII. 326-327 (román fordításban is).
