Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1366. szeptember 7 -szeptember 15. 221 528. 1366. szeptember 7. (in Cybinio, in vig. Nat. Marie) Schellenperg-i Stephan comes, Fenyőfalvi (de Insula Gerhardi) Christian, Burgperk-i Andreas comes, Hencze- mannisse Jakob polgármester és Servatius, szebeni (Cibinienses) polgárok a hét szék pecsétje alatt bizonyítják, hogy Schebiniczczer Johann provincialis bíró és Noesner Nikolaus előttük kinyilatkoztatták, miszerint Veresmarti (de Ruffo monte) Lorenz comes december 25-ig (ad Nat. dóm.) 32 Ft-ot kölcsönzött Szenterzsébeti (de villa Humberti) Johann comesnek, aki kúriáját, rétjét, szántóföldjeit a Czappirscha falubeli kegyúri joggal együtt Lorenz kezébe adta zálogként, azzal a megszorítással, hogy ezek a fizetési időpont be nem tartása esetén örökösen reászálljanak. Ái a Hétszék 1372. március 12-i oklevelében (974. sz.), Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/81 (DF 244646). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 241-242 (román fordításban is). 529. 1366. szeptember 9. (in Clus, f. IV. p. Nat. virg.) László fia: László Clus vármegye ispánja, valamint Domokos fia: János és Henke (d) Mihály szolgabírák bizonyítják, hogy Deszmer-i Mikola magister minden románt (Valachos) Deszmér, Szamosfalva és SzentMiklós föld használatától eltiltott. — Hátlapján'. Pro magistro Mikola de Deszmér [...]. (K. A.) Ismeretlen eredetije Kemény József (1795-1855) szerint a Kemény cs lt-ban volt, leírása szerint a hátlapján három pecsét nyoma volt látható. — Ái Mária Terézia 1750. október 6-i oklevelében, DL 36944. — XIX. századi egyszerű másolata Kemény József kéziratos oklevélgyűjteményében (DiplSuppl II. 53). A korábbi átirat léte cáfolja azt a felvetést, hogy az oklevél Kemény hamisítványa lenne, és a szöveg más tekintetben sem ad okot a gyanúra (pl. Kolozs vármegye itt szereplő tisztikara is megfelel az 1366. évi állapotoknak - vö. 434. sz.). □ Közlés: Transilvania 4/1871. 289 (Moldovanu, §t.). — Hurmuzaki 1/2. 134. — DocRomHist C, XIII. 242 (román fordításban is). □ Regeszta: Foaie pt. minte 17/1854. 26 (Barit, Gh.). — DocVal 204. 530. 1366. szeptember 10. (Bude, f. V. p. Nat. virg.) [L] Lajos király hű szolgálataiért és anyjának közbenjárására Jakch magistemek, az anyakirályné udvari lovagjának adja új adományként néhai Kesereu-i Jakab fia: László Keserew (Byhor vm), Megekerestwr-i Demeter fia: Péter Megekerestwr (Zonuk vm), valamint Sanson-i [!] Mihály fia: Péter Sanson és Bendew nevű (Zonuk vm) birtokát, mint magvukszakadt emberek koronára szállott jószágait. —A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt. Ad litteratorium mandatum domini regis. Eredeti, hártyán, hátlapján befuggesztett felségpecsét töredékével, Wesselényi cs zsibói It (DF 254798). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 242-244 (román fordításban is). 531. [1366. szeptember 15.-október 6. között] A Warad-i káptalan Dénes erdélyi vajdához. [1366. augusztus 3. után] kelt kérésére (518. sz.) tanúbizonyságul kiküldte Demeter nevű karbeli papját, a Szt. Kozma és Damján-oltár igazgatóját (rector), kinek jelenlétében Parlagh-i Péter vajdai ember szeptember 15-én (in oct. Nat. virg.) és a következő napokon Worbo/Varbo birtok határát megjárta, de amikor azt Mogh-i Jánosnak akarta iktatni, Zenthmyklous/Zenthmiklous-i László fiai: Miklós és László ellentmondtak. Zenth- myklous-i Mihály és János csak azért nem mondtak ellent, és nem jelentek meg, mert ők
