Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1366. július 14.-július 15. 215 jobbágyait vétkeik és tartozásaik miatt, városuk kiváltságaira hivatkozva elfogják, bebörtönözzék és ítélkezzenek felettük, mert igazukat ilyen ügyeikben a püspöknél vagy officialisánál kell keresniük. A Cluswar-i bíró csupán a városukban vagy annak tartozékaiban elkövetett emberölés, útonállás és tolvajlás miatt a helyszínen elfogott püspöki jobbágyok felett ítélkezhet. — A pecsét alatt: Relatio magistri Petri Zudor. Eredeti, hártyán, melynek közepe kiszakadt, a szöveg alatt befuggesztett titkospecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277370). — Ái I. Lajos király 1367. március 23-i oklevelében (593. sz.), uo. (DF 277373). □ Közlés: Szeredai: Series 108. — CDFlung IX/3. 548-549. — KvOkl I. 54 (tévesen január 30-ra keltezve). — Ub II. 265-266. — DocRomHist C, XIII. 210-212 (román fordításban is). □ Regeszta: ErdKLt 174. és 667. sz. (utóbbi tévesen július 15-re keltezve). 511. 1366. július 14. (in Álba Giule, in crast. Margarete virg.) [I.] Lajos király a Wa- rad-i káptalanhoz. Miután Dénes báró erdélyi vajdával, a bulgáriai Budin város és kerület kapitányával, Zech-i Miklós dalmát és horvát bánnal, Zudar Péter királyi pohámokmes- terrel és László magister királyi orvossal a helyszínen vizsgálatot tartatott a Szt. Mihály arkangyal erdélyi székesegyháza Sard nevű falujának lakói, valamint a Kechkes nevű királyi várhoz tartozó, magyarul Igen-nek, szászul (Saxonice) pedig Krappundarff-nak nevezett királyi falu népei között hosszú idő óta vitás területen, melyet korábban már Károly király is visszaítélt az egyháznak, és amelynek határaira vonatkozóan mindkét félnek királyi oklevele van, a békesség helyreállítása érdekében úgy döntött, hogy a kérdéses földet osszák két egyenlő részre. Küldje ki tehát egyik nagyobb tisztséget viselő és nem csupán egyszerű javadalmat élvező kanonokját, akinek jelenlétében az erre külön kirendelt megbízottja: Jara-i Péter erdélyi alvajda, az Igen-i királyi népeknek örök hallgatást parancsolva, a vitás terület Saard felőli felét Domokos püspöknek és egyházának iktassa, a másik felét meghagyva az említett királyi népek használatában, és leírva a két rész közötti új határjeleit. Belefoglalva a váradi káptalan 1367. február 5-i jelentésébe (583. sz.), DL 30393, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73722 és Liber metalium: DL 31172, pag. 169-170. □ Közlés: Pray: Specimen II. 259-260. — Weszprémi III. 184-187. — Katona X. 372-374. — Szeredai: Series 105-106. — CDHung IX/3. 550-552. — Hurmuzaki 1/2. 130-131. — TelOkl I. 151-152. — Ub II. 266-268. — DocRomHist C, XIII. 212-215 (román fordításban is). □ Regeszta: Bemád 14. sz. — ErdKáptJkv 27. sz. 512. 1366. július 15. (in Wynch inferiori, f. IV. p. Margarethe virg.) [L] Lajos király a Cluswar-i polgároknak és hospeseknek - kérésükre - azt a szabadságot engedélyezi, hogy borszállítmányaik után a jövőben a királyi és nemesi vámhelyeken ne természetben, hordónként fél veder borral és kenyérrel róják le a vámot, hanem hordónkénti négy dénárral. Ez a kiváltság nem mentesíti őket az egyéb jogos vámilleték megfizetése alól. Ái az erdélyi káptalan 1379. június 26-i oklevelében, Károlyi cs lt: DL 98628. □ Közlés: KárOkl I. 282-283. — Ub II. 268. — DocRomHist C, XIII. 216-217 (román fordításban is). 513. 1366. július 15. (in Wynch inferiori, in Divis, apóst.) [L] Lajos király bizonyítja, hogy Péter erdélyi alvajda a békesség kedvéért kötelezte magát, miszerint szeptember 29- ig (infra Mich, arch.) az erdélyi káptalan által kívánt bármelyik napon kész megegyezni vele a Maros folyó (in fluvio Morisii) Waradia melletti révére vonatkozóan (in facto por
