Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
206 1366. június 27.-június 28. lasztja, minthogy Péter alvajda a király szolgálatában, Benedek magister pedig a vajda szolgálatában van elfoglalva. —A pecsét alatt'. R[elatio ...]. (K. A.) Eredeti, papíron, a szöveg alatt befüggesztett titkospecséttel, Erdődy cs galgóci lt, lad. 95, fasc. 10, nr. 5. □ Közlés: BánfOkl I. 274. — DocRomHist C, XIII. 156-157 (román fordításban is). 491. 1366. június 27. (sab. p. Nat. Ioh. bapt.) Az erdélyi káptalan Dénes erdélyi vajdához. [1366. május 4. után kelt] parancsára (439. sz.) B[uhtur-i Máté] vajdai ember, Mihály karbeli deák, káptalani kiküldött jelenlétében, június 22-én (f. II. a. Nat. Ioh. bapt.) be akarta vezetni Buhtur-i Syke fia: István feleségét: Katalint és Lusad-i Miklós fia: László feleségét: Margitot apjuk: néhai Gald-i Herbord Gald és Fahyd birtokbeli részének negyedébe, de Fekete (Niger) Lőrinc az Apoldia-i pap (rector ecclesie): Mihály nevében ellentmondott, amiért őt július 1-jére (ad oct. Nat. Ioh. bapt.) a vajda elé idézte. Ezzel szemben Boldizsár] fia: Pál és Peteu fia: László nem mondott ellent az iktatásnak. Tartalmi ái Járai Péter erdélyi alvajda 1366. november 15-i oklevelében (548. sz.), DL 28081. □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 266-267, 269—270 (román fordításban is). □ Regeszta: DocRomHist C, XIII. 158. 492. 1366. június 28. (IV. Kai. Julii, an. XXV.) [L] Lajos király különféle kiváltságokat ad az erdélyföldi nemeseknek a közrend biztosítása érdekében bármilyen nemzetiségű, de főként a rendezetlen viszonyok között élő román gonosztevők feletti bíráskodás területén: [1.] Tolvaj vagy lator hírében álló nemes vagy nemtelen személy 50, tettenérés esetén pedig hét egyenrangú tanú vallomása alapján halálra ítélhető. [2.] Tetten ért közrendű román ellen bármilyen nemzetiségű közember tanúskodhat. Ha román közember nemest ér tetten és keresetét nem bizonyíthatja kizárólag nemesekkel, bizonyítsa amint tudja, tehát nemesekkel, kenézekkel, közrendű románokkal, de úgy, hogy meglegyen az 50 nemes személy, a királyi oklevéllel megerősített kenézt a valódi nemessel, a közönséges kenézt az egyfertós hitelű falusbíróval, a közrománt pedig a félfertós hitelű emberrel véve egyenlőnek. [3.] Az erdélyföldi nemeseket és jobbágyaikat a városokban vagy szabad falvakban tolvaj lásért vagy más latorságért csak tettenérés esetén tartóztathassák le. [4.] Aki erőszakot nem törvényes úton, hanem hasonló cselekedettel torol meg, ellenfelével szemben kétszeres büntetésen, az erdélyi vajdával szemben pedig hatalmaskodáson marasztalódjék el. [5.] A király, vagy bárki más jobbágyát csak földesura, illetve officialisa tartóztathatja le személyében és dolgaiban, ugyancsak ő zálogolhatja és ítélhet felette. Ha ők elmulasztanák az elégtételadást, a panaszosok a vajda vagy helyettesei előtt kérhetik az ítéletet, az illetőket pedig a hatalmaskodás büntetésével sújtják. A királyi, vajdai és földesúri várnagyokat és officialisokat az általuk bárkivel szemben elkövetett visz- szaélésekért, bárkinek okozott károkért számadás végett idézzék a vajda, vagy az alvajda elé. [6.] A congregatiókon, a vajda, alvajda vagy ispánok bírói székén proscribált közembereket vagy románokat bárki elfoghatja és vétke szerint büntetheti, ha nem kapott királyi kegyelmet. A nemesek viszont csak a vajda külön congregatióin és bírói székén pro- scribálhatók. Ha az ilyen személyeket valaki elfogja és tetteikért nem nyertek királyi kegyelmet, megbüntetés végett át kell adja őket a vajdának. A királyhoz hűtlenként proscribált bármilyen rendű és rangú egyén letartóztatását elmulasztó vagy azoknak pártját fogó személy hűtlenség vétkébe esik, és maga is proscribálandó. [7.] Ha a vajda vagy
