Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)

Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)

204

[13]66. június 20.-június 24.

Miklós Philis-i ispán és Wyssegrad-i vámagy, Canisa-i Lőrinc fia: János Worosd-i és Za- guria-i ispán. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Litera confirmationis, per Ludo- vicum, Andree regis.

Eredeti, hártyán, fuggőpecsét töredékével, Szász Nemzeti Lt, Urk. 1/18 (DF 244583). — Ái Mária királynő 1383. február 20-i oklevelében, uo., Urk. 1/42 (DF 244607), 1/53 (DF 244618), 11/87 (DF 244731), 11/53 (DF 244698), 11/73 (DF 244718), 11/430 (DF 245074) és 11/545 (DF 245188). — Ái a kolozsmonostori konvent 1428. április 9-i oklevelében, uo., Urk. 11/54 (DF 244699). — Ái az erdélyi káptalan 1428. április 12-i oklevelében, uo., Urk. 11/55 (DF 244700). □ Közlés: Katona X. 366 (méltóságsor). — Eder: De initiis 175-199. — Schlözer III. 523-525, 686-687. — CDHung IX/3. 558-560. — Teleki: Hunyadiak XII. 293-298. — Ub II. 252-254. — DocRomHist C, XIII. 148-151. — Zimmermann: Koppenbach 264-265. □ Regeszta: Schlözer I. 34. — Kemény: Notitia I. 163. — Transilvania 4/1871. 287-288 (Moldovanu, §t.). — SzOkl III. 20. — Hurmuzaki 1/2. 118-119. — Bergen Regesten I. 39. sz. — Dömer: Ora§tie 44. sz.

487. [13]66. június 20. (sub castro Gurgen, in terra Siculorum nostrorum, d. XX. Junii) [I.] Lajos király Marco Comari velencei dózséhoz. Köszöni levelét, melyben két-három, legfeljebb öt, saját költségén felfegyverzett gályát (galeas) ígért neki hat hónapra, a törökök ellen (contra Turchas [!]). Kéri, hogy levélben vagy küldöttek útján időben tájékoztassa arról, hogy mikor és hol veheti át a gályákat. —A levél külzetén: Inclito domino Marco Comario duci Venetiarum, amico nostro charissimo. (K. A.)

Egykorú másolat a velencei államkönyvekben, Velencei Állami Lt, Libri commemoriali, vol. VII, föl. 63v. □ Közlés: Wenzel: DiplEml II. 650. □ Regeszta: Ljubic IV. 86-87. — Commemoriali III. 263. sz. — DocRomHist C, XIII. 152.

488. 1366. június 24. (in Zekuluasarhel/Zekeluasarhel, in Nat. loh. bapt.) [L] Lajos király bizonyítja, hogy a Fatha-i nemesek és a Noghdemeter/Naghdemeter-i királyi népek között régóta húzódó határvitát az erdélyrészi birtokjogok rendezése során megszüntetni kívánván, Benedek Pankata/Pankotha-i főesperest, az egri (Agriensis) egyház káplánját (capellanus specialis) és Zeer-i Pousa/Posa fia: István magister udvari lovagot küldte a helyszínre, akik a nemesek Fata/Fatha határán belüli Tukas/Thewkes faluja és Noghdemeter/Naghdemeter közötti határvonalat az alábbi módon állapították meg: Prima meta incipit iuxta fluvium Zamus a parte orientis sub latere montis supra dictam villam Tukas/Thewkes, ubi idem fluvius stringitur ad ipsum montem in margine vie tendentis ad Rodna/Rodwa. Inde autem tendit versus partem occidentalem ad quendam alium montem, in cuius latere sunt due mete terree. Deinde per eandem partem occidentalem venit ad unum rivulum fluentem ad predictam villam Tukas/Thewkes, iuxta quem ex utraque parte inter duos montes due mete terree nove erecte. Abhinc flectens versus partem meridionalem, cadit in unam semitam vulgariter Altalwsin/Altalwswin vocatam et per eandem semitam ascendit montem, in cuius latere superius circa ipsam semitam una meta terrea. Exinde adhunc versus ipsam partem meridionalem in eadem semita tendit directe, scendendo ipsum montem Fatyhigh/Fathyhych [!] vocatum, super cuius cacumine due mete terree. Abhinc super eodem monte ad eandem partem meridionalem vadit ad unam metam lapideam antiquam. Exinde tendit ad locum Paulmeze/Paulmezee vocatum, ubi due mete terree nove, que distinguunt terras ipsorum nobilium a parte occidentis et terras dicte ville nostre Noghdemeter/Naghdemeter a parte orientis. Deinde per dictam partem