Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
174 1366. február 21. 408. 1366. február 21. (Bude, XL. d. oct. Epiph. dom.) Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ítéletlevele. Torda-n 1363. november 8-án (f. IV. a. Martini conf.) kezdett közgyűlésén Lusunch-i néhai István bán fia: Dénes magister és Desew fia: László magister unokatestvéreiktől (fr. u): Regun-i Dénes fia: Tamás fiaitól: István és Tamás magisterektől részt kívántak maguknak a kezükben levő Mentew várból és az ahhoz tartozó Warallya, a Kuesd forrásánál (in capite Kuesd) lévő Vyfalu, Zenthmyhaltelke, a Zomus folyó melletti Wruzmezew, Burligeth és Danpataka birtokból, továbbá a Lapus-on szedett vámból. A felperesek fellebbezése nyomán az ügyet [1364.] január 13-ra (ad oct. Epiph. dóm.) a királyi udvarba terjesztette fel, majd elhalasztotta május 19-re (ad oct. Penth.), hogy a felek kiegyezhessenek egymással. Ezen az újabb tárgyaláson azonban az alperesek ügyvédjei bejelentették, hogy okleveleik vannak arról, miszerint apáik a kérdéses birtokokon már megosztoztak. Ezeknek a bizonyítékoknak a bemutatására [1364. május 26-i] oklevelével (284. sz.) [1364.] november 18-át (in öct. Martini conf.) tűzte ki határnapul, de erre többszöri halasztás után csak [1366.] január 13-án (ad oct. Epiphan.) került sor. Ez alkalommal a személyesen megjelent Dénes magister és a Deseu fia: László magistert a budai (Budensis) káptalan oklevele alapján képviselő Chupur (d) István előtt az alperes Tamás fia: Tamás magistemek a Clusmunustra-i konvent előtt megbízott ügyvédje: Benedek fia: Lukács, valamint Tamás fia: István magistemek Kont Miklós nádor előtt meghatalmazott ügyvédje: Boly-i László bemutatta az erdélyi káptalan 1348. szeptember 21-i privilégiumát (CDTrans III. 481. sz.), mely átírásban magában foglalja ugyanezen káptalan 1319. december 14-i (CDTrans II. 342. sz.) és 1325. augusztus 2-i pátens osztálylevelét (CDTrans II. 528. sz.), majd kijelentették, hogy Dénes fia: Tamás a Menteu nevű új várat testvérei segítsége nélkül, saját költségén, a hegyek közötti puszta, de osztatlan helyen emelte, a vár alá jó falut telepített, és mindezekkel kapcsolatosan az erdélyi (AlbTr) káptalan előtt 1331. február 20-án (f. IV. p. dóm. Invocavit), majd 1333. szeptember 29-én jogfenntartással élt (CDTrans II. 787. sz.). Elismerték azonban, hogy a várat, valamint Warallya, Vyfalu, Burlygeth és Danpataka falut Tamás magister osztatlan, közös földre telepítette. Ha tehát a felperesek ebből részt követelnek maguknak, akkor ők is osztályt kívánnak az osztatlan területekre a felperesek által szintén telepített falvakból, kérik a vár építési költségeinek részbeni visszatérítését, továbbá Zenthmihalteluk és Wruzfalu birtokokkal, valamint a Lapus-i vámmal kapcsolatos keresetük teljesítését. Minthogy a felperesek állítása szerint már Tamás magister építkezése előtt is volt Mentew vár helyén erődítmény, az osztályhoz szükséges a vár és Tamás magister építkezései felértékelése. Ezért a főpapokkal, bárókkal és nemesekkel együtt úgy döntött, hogy Péter alvajda és Benedek magister vajdai ítélőmester, illetve az ő akadályoztatásuk esetén a felperesek részéről Tywri-i Balázs fia: László, néhai Darlaz-i Simon bán fia: Miklós, Rewd-i Cheh (d) László, Iskulou-i Butus (d) János, Kereztur-i Lőrinc fia: János vagy Zenthywan-i Miklós fia: István, az alperesek részéről pedig Bethlem-i Nagy (Magnus) Jakab, Zenthgyurgh-i János fia: István, Zenthmihalfolua-i Bakouch, vagy Gegus fia: János az erdélyi káptalan három tanúbizonyságának jelenlétében [1366.] április 19-én (in quind. Passce dóm.) és az ezt követő napokon állapítsa meg a Dénes fia: Tamás magister által Menteu várán tett építések értékét, majd az előző osztályukkor kapott birtokokon kívül a felek által az erdélyi részekben közös földekre telepített falvaikat ossza három egyenlő részre, melyek közül egy részt Tamás és István magistereknek, egy másikat Dénes magi-
